21.) Két és fél hónappal később

Hope szemszöge:

Minden rendben lesz, minden rendben lesz..... Na jó nem. Nagyon nem.
Igen azért vagyok ennyire para mivel ha minden igaz két nap és csatlakozik hozzám a legjobb barátnőm. És mivel én ismerem legjobban ezért nem Jade-re bízták, hogy milyen legyen az újonc szobája. És miközben festjük a szobát azon gondolkodom vajon mennyire változott meg Deb stílusa.
Néha azért lopva Jade-re pillantok, hogy minden jó-e. Ilyenkor legtöbbször egy halvány bólintást kapok.
De közben meg nem is ez a legnagyobb bajom. Hanem féltem Debbie-t. Nekem is nagyon rossz volt az első átalakulásom. Mi van ha neki a repülőn jön rá... vagy a taxiba... Akkor vége van. Hisz nem kéne megtudni a titkot az embereknek. Emellett még ott van a Dor-hoz való kötődése is. Olyan szoros a kapcsolatuk, hogy félek ha nem láthatja Debbie a húgát megkukul. Vagy amilyen makacs nem is akarok belegondolni mit csinálhat.
Állítólag már majdnem rájött pár dologra. Legalábbis ezt jelezte az anyukája. Pont akkor volt amikor átrendezte otthon a szobáját és rátalált az unikornisokról szóló könyvre. Hála Istennek ezt egy fantasynak nézte így nem kellett magyarázkodni. 
Azért remélem minden rendben megy majd.
Suli kezdés után párszor videóchateltünk, de valahogy mindig lerázott. Egyszer rá is kérdeztem viccből, hogy mi az talán fiúkkal találkozgat. Akkor úgy tűnt meglepődött egy pillanatra, de aztán visszaállt normálisba és mondta, hogy nem csak az érettségire tanul. De azt, hogy miért volt akkor olyan furcsa nem tudom azóta se és néha el hitetem magammal, hogy csak képzelődtem. 
- Hope!- kiáltott a hátam mögött Hayley. Úgy látszik egy ideje már szólongat.
- Tessék?- fordultam meg.
- Milyen a szoba?- erre mindenki rám emelte a tekintetét. Körbe fordulva mindent végigpásztáztam és latolgattam magamban.
- Szerintem tökéletes.- mosolyodtam el. Erre mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel, hogy nem kell többet pakolászni. Már egy hete festünk, pakolunk és javítunk. 
- Akkor úgy vélem mehetünk is vacsorázni. Mert nem tudom ti, hogy vagytok vele de én éhen halok.- szólalt meg Ty. Ezzel mindenki egyet értett. 

*****************************

Már este volt. Kb mindenki aludt én pedig még mindig a lenti kanapén ültem és gondolkoztam. Valami egyszerűen nincsen rendjén. Érzem. De mi lehet az? Ezen töprengtem akkor is, amikor Jane leült mellém.
- Nem alszol?- kérdeztem.
- Nem. De te sem.- válaszolt.- Ideges vagy?
- Én? Áhh ... dehogy. Miből gondolod?- nevettem fel.
- Megérzés. Debbie miatt?- kérdezte. Válaszul csak bólintottam.
- Nem tudom, hogy minden rendben lesz-e. Ő egy kicsit makacs. És nagyon szereti a húgát. Félek, hogy mit szól ha közlik vele. 
- Hidd el, ha nem közlik nagyobb lesz a gond.- mondta. - És a húgát illetően... nem tudom. Annyira még én se látok semmit. 
Ezek után csendben ültünk és hallgattunk. Nem tudom mióta ültünk így, de egyszer csak megszólalt az óra. Éjfél. Már csak egy nap és itt lesz.........