Niallék keddi látogatásától hangos volt a suli egész szerdán.......
Csütörtök reggel tök jó kedvvel keltem fel. A nap ébresztett mivel a redőny résein a szemembe sütött, így sikerült negyed órával hamarabb kelni a szokott időtől. Kiválasztottam a ruhámat, majd miután komótosan felöltöztem lementem a konyhába reggelit csinálni.
Csináltam magamnak kaját. Majd a reggelimmel együtt leültem a tévé elé. A reggeli az csak egy kakaó volt, mivel első órám tesi és nem akarok hányni. A tévében nem sok érdekeset találtam így inkább megálltam valami hírcsatornán. De mivel itt sem volt semmi érdek feszítő ezért kikapcsoltam amint megittam a kakaóm. Ezután inkább felmentem a szobámba. Ahol rájöttem arra a tényre miszerint nem pakoltam be.
- Szuper.- mondtam magamnak. Gyors belerakosgattam a könyveket és füzeteket a táskámba, majd a tesicuccomat összeszedve lementem a nappaliba. A kajámat elrakva hagytam el a házat. Nem igazán érdekelt, hogy hány óra van. Az időt csak akkor tudtam meg amikor a portás csodálkozó szemmel nézett rám.
- Debbie?- kérdezett meg a portás.- Tényleg te vagy az?
- Igen miért hány óra?- kérdeztem vissza.
- Hát még csak 7 óra múlt 10 perccel.- mondta. Igen én notórius késő hírében állok a portások között. De hát ez van. Vállat vonva tovább mentem. A suliboxomba bepakoltam a táskámat és egyebeket. A tesi cuccomat megfogva mentem be a lányöltözőbe. Még csak kevesen voltak bent.
- Sziasztok!- köszöntem, majd elmentem a megszokott helyemre és átöltöztem. Az órán erősítés volt. Ezek után sorra következtek az órák. Most hál' istennek csak 7 órám volt. Az utolsó matek volt. Ezt az órát szokás szerint végig untam és inkább a könyvembe firkáltam.......
Niall szemszöge:
Debbienek az utolsó órája matek óra, ezt még kedden lestem ki az órarendjéből. Meg akartuk őt lepni, hogy hazavisszük. Tegnap nem találkoztunk mivel nekünk egész nap elfoglaltságunk volt. Sajnos csak ezen a héten vagyunk annyira szabadok így próbálom kihasználni, hogy egy kis időt vele tölthetek.... Ahol álltunk ott pont be lehetett látni a matekterembe, szóval láthattuk az egész órás unatkozását és firkálgatását.
- Te Niall! Mindig ennyire érdekelte a matek?- bökött meg Louis.
- Ahan!- válaszoltam. Sose jártunk egy osztályba, de mindig megosztottuk egymással a véleményünket egy-egy óráról. Régebben... A telefonomat elővéve megkerestem egy képet:
- Jézusom! Ez mikori kép róla?- kérdezte Liam.
- Régi.- mondtam.
- Ezért még szívni fogom a vérét.- mosolygott ravaszul Louis.
- Na ne már!- szóltam.- Ha megtudja, hogy ez a kép megvan nekem elsőnek is kitörölteti velem, aztán másodjára pedig megöl.
- Na jó akkor nem.- mondta Harry.
- Észrevett minket.- mondta Zayn. Felnéztünk és tényleg ránk bámult hitetlen tekintettel. Majd el is kapta a fejét.....
Deborah szemszöge:
El sem hiszem, hogy ezek a hülyék eljöttek... Ezen gondolkodtam amikor meghallottam a csengőt. Gyorsan felpattantam. Villámsebességgel eltettem a könyveimet, majd a szekrényemnél kivettem a többit és indultam haza. Kimentem a főbejáraton majd parkoló mellett elhaladva köszöntem a srácoknak.
- Sziasztok!- köszöntem, majd mentem is tovább.
- Héé Deb! Várj már meg minket!- kiáltott Niall.
- Miért?- vetettem oda félvállról.
- Talán mert miattad jöttünk ide?- kérdezte Harry. Vállat vontam majd mentem is tovább. Az ismerős utcán bekanyarodva, hallottam, ahogy a fiúk indítják az autó motorját.
- Ne legyél már ilyen Debbie!- mondta Louis.
- Te inkább az utat figyeldm majd mi beszélünk.- mondta Zayn.
- Debbie elviszünk téged. - mondta Harry. Én csak mosolyogva sétáltam és hallgattam a kérlelésüket. És néztem ahogy a gyaloglásomhoz igazítják az autó sebességét. Még jó, hogy nem forgalmas utcába mentünk, hanem egy ritkán járt részen.
- Ha, egyáltalán beleegyeznék abba, hogy hazavisztek. Hol ülnék? Mivel ez az autó csak 5 személyes.- tettem fel a szerintem tök logikus kérdést.
- Majd valamelyikünk ölébe ülsz.- mondta Liam.
- Meg ahogy azt elképzelitek. Apa csak egy kicsit ordibálná le a fejem egy ilyen esetnél.- mondtam. A vicc az, hogy ezt az egészet az utcán menve kiabálva beszéltük meg. Nem néztek minket hülyének.... Áááá dehogy. Aztán a fiúk megelégelték és inkább elmentek.
- Majd találkozunk!- mondta Louis. Én ezzel a kijelentéssel mit sem törődtem és mentem tovább. Egy kis névtelen utcán bekanyarodva elmentem a lakótelepre ahol a nagyi lakik. Csütörtökönként mindig ide szoktam jönni. Ez most sem volt másként. Szépen felbattyogtam a negyedik - egyben legfelső - emeletre.
- Szia Nagyi!- köszöntem.
- Szervusz Debora!- köszönt az éppen palacsintát sütő nagyszülőm.
- Papa hol van?- kérdeztem.
- Dolgozik.- válaszolt.
- Értem. Akkor én megyek is tanulni.- mondtam, majd a csukámat levéve bementem a tanuló vackomba. Pár perc múlva csörgött a telefonom.
- Hol vagy?- szólt bele köszönés nélkül Liam.
- Miért hol lennék?- kérdeztem vissza.
- Hát itt biztos nem vagy.- mondta.
- Hol az az itt?
- Nálatok.
- Ilyenkor nem is szoktam otthon lenni.- mondtam.
- Miért?
- Figyelj üzenem Niallnek, hogy csütörtök van.- azzal letettem. Niallnek tudni kéne, hogy hol vagyok. De mindegy úgy is rájön.....
Liam szemszöge:
Debbie lerakta én meg odafordultam Niallhez.
- Na hol van?- kérdezte meg.
- Nem tudom.- mondtam.- De annyit üzent, hogy ma csütörtök van.
- Mi???- kérdezett vissza. Én csak értetlenül néztem rá. 1 percig gondolkodott. Aztán kiült az arcára a ,,megvan" arc.
- Basszus! Csütörtökönként mindig a mamájánál van.- csapta fejbe magát.
- Akkor indulás.- ült be a kocsiba Louis. És elindultunk...
Debora szemszöge:
Tanuláshoz bekapcsoltam a tévét amikor csöngettek. Én nyitottam ki az ajtót. Amikor ezt megtettem, előttem állt az 5 jómadár.
- Sziasztok!- köszöntem.
- Ugye tudod, hogy nem volt fer amit az előbb csináltál?- nézett rám szúrós szemmel Louis.
- Mit is csináltam?- kérdeztem vissza. - Én csak a csütörtöki nap szerint eljöttem a nagymamámhoz. Egy szavatok nem lehet.
- De akkor is.- mondta Niall. Én csak megvontam a vállam majd mikor meghallottam egy ismerős dallamot befutottam. Az ágyra ülve felhangosítottam a tévét. A dal nem volt más mint a Linkin Parktól a Breaking The Habit.
- Te, hogy szereted még mindig a rockot.- ült le mellém Niall.
- Ez van.- mondtam. Miután vége lett találjátok ki, hogy milyen dal jött!..............Hát persze, hogy 1D.
- Na én megyek tanulni!- pattantam föl az eddigi helyemről és átfutottam a másik szobába.
- Debbie ez a szám már nem tetszik?- kérdezte Zayn.
- Nem!- válaszoltam.
- Most miért nem?
- Mert nem.- majd én ezzel le is zártam a beszélgetést. Zavartalanul tanulhattam, mert a fiúk addig tévéztek. Miután megtanultam át mentem a másik szobába, hogy lássam mit néznek ilyen csöndben. Amint megláttam, hogy mi az rögtön ki is indultam a konyhába. Természetesen a foci bűvölte meg így őket.
Amíg ők azt nézték segítettem a nagyinak sütit sütni. Ezzel elvoltunk....
Amikor az első adag már megsült, akkor jött ki Harry és Zayn megnézni mi folyik a konyhába.
- Vége a meccsnek fiúk?- kérdezte őket a nagyi.
- Igen.- mondta Zayn.
- Ebből lehet enni?- kérdezte Harry rámutatva a csokis kekszekkel teli tálra.
- Aha.- mondta. - De vigyázz mert forró!- de ezt már túl későn mondtam mert a száját legyezgette.
********************
A sütiből mindegyik fiú evett. Így mikor hazafele sétáltam gondolom megviccelem őket egy kicsit.
- Hoppá!- torpantam meg.
- Mi az?- néztek hátra. És láttam, hogy kicsit megijedtek.
- Hány óra?- kérdeztem meg.
- Fél 6. Miért?- mondta Liam.
- Akkor már csak egy óra....- mondtam.
- Egy óra és mi?- kérdezte Harry.
- Egy óra és hatni fog a sütiben lévő méreg.- majd tovább mentem.
- Ajj Debora, a frászt hoztad ránk!- mondta Louis.
- Van ez így!- mondtam. A maradék időbe amíg hazafele mentünk olyanokat mondogattak, hogy ,, Már érzem is ahogy gyengülök." meg ,,Debbie ezért még megfizetsz. Meglásd feljövök én a sírból!"
Összességébe jól telt ez a nap is. A fiúk nem maradtak nálunk, mentek rögtön...
Én fürdés és vacsi után még megnéztem egy filmet majd aludtam is...................
