Szuper dolog a falkában lenni. Tényleg. De amikor az ember nem láthatja a legjobb barátnőjét az olyan nehéz. Nem engedik, hogy felhívjam, mert szerintük kikotyogom idő előtt a Titkot. Mondjuk nem tudom, hogy ezt honnan feltételezik... Biztos Jane van a dologban. Szegényt elég sokat fárasztom, mert szeretném megtudni, hogy még is mi van Deb-bel. És lelkiismeretére váljék eddig mindig megmondta.
A mai napon úgy döntöttem nem fárasztom. Így fogtam magam a reggeli készülődés után, csináltam egy kakaót majd az ablakomba kiülve olvastam. Mivel kicsit fájt a torkom ezért egy sálat kötöttem a nyakamra.
Amúgy igen vannak úgymond "figyelmeztető-jelek" ha valaki nem az aminek látszik. Mondjuk imádja a fantasy-t, a vámpírok nem szeretik a fokhagymás cuccokat (nem ez nem egy közhely) vagy például a boszorkányok nagyon érdeklődnek a jóslások iránt.
A bemutatkozásomat követő napon úgymond visszakerültem a suliba. Jane tanított meg ezekre, de hál' istennek nem kellett belőle dogát írnom. De megértettem egy csomó dolgot, mint például miért tudunk köröket ráverni az osztályra Deb-bel.... Ó Debbie.... Ha legalább egyszer felhívhatnám. Szegény biztos ki van.... De nem, nem szabad már csak mennyi is? Már csak pont 3 hónap van hátra és ő is itt lesz. Kíváncsi vagyok, hogy fogadja majd. Emlékszem én nagyon rémült voltam az első átváltozásnál. De azóta Logan megtanított már pár dologra. Ő a "mentorom" ha úgy vesszük. Ő képez ki engem. De ha szürke farkas lennék, akkor Mike tanítana, fehér farkasként pedig April.
Mindenki azt mondja, hogy nagyon meglepő, hogy fekete farkas lettem. Állítólag fekete farkas lányba nagyon ritka. Akárcsak a fehér farkas fiúba. Azt, hogy ez miért van így senki nem tudja. Én ugyan belekezdtem egy kutatásba ezzel kapcsolatban, amiben Jazmine is segít. Azt mondta már régebben ő is elkezdte, de feladta, mert olyan szegényes a mi falkánk könyvtára, hogy arra szó nincs. Ez annak köszönhető, hogy csak fiatalok vannak a falkába.
Egyszer csak rájöttem, hogy egy ideje már ugyanazt a sort bámulom.
- Megint elkalandoztam.- tettem le a könyvet magam mellé.
- Kihez beszélsz?- dugta be az ajtón a fejét April. Megráztam a fejem válaszul.
- Aha, értem. Amúgy letudnál jönni egy kicsit. Szerintem örülni fogsz.- mondta miközben azzal a huncut tekintettel méregetett. Majd el is tűnt. Miért érzem azt, hogy ebből szívatás lesz? Mindenesetre fogtam magam és lebattyogtam a nappaliba. Ahol Mike és Jane várt a kanapén ülve. Itt már kicsit elkezdtem aggódni és forgattam le a fejemben, hogy mi rosszat csináltam.
- Jaj, ne aggódj már annyira!- mosolygott Mike. Kérdő tekintettel néztem rá, miközben leültem a fotelba.
- Figyelj beszéltünk Jane-nel. És arra a döntésre jutottunk, hogy felhívhatod Deborát.- mondta Mike. Nekem meg leesett az állam.
- Komoly?- csak ennyit tudtam kinyögni.
- Igen, de csak egy hívás.- mosolygott Mike.
- És ha rám hallgatsz, akkor az egy jó pár óra hosszas hívás lesz.- jött be közben Hayley.
- Úristen nagyon szépen köszönöm!
- Jane-nek köszönd.- mondta Mike. Legszívesebben megöleltem volna Jane-t, de tudtam, hogy az nem illik bele a gót-lány imidzsébe.
- Köszönöm!- vigyorogtam Jane-re. Ő válaszol csak kacsintott egyet, majd intett a fejével, hogy menjek telefonálni. Több se kellett nekem, felrohantam a lépcsőn és egészen a szobámig meg se álltam. Előkutattam a mobilom valahonnan a káosz mélyéről. Igen lehet, hogy rendet kéne tenni az asztalomon. De az se ma lesz úgy érzem.
Izgatottan és picit türelmetlenül vártam, hogy bekapcsoljon a készülék. Kikerestem a névjegyzékből a megfelelőt és már rá is nyomtam a kis zöld telefonra. Aztán pedig hallgattam , ahogy kicsöng.
- Hope?- kérdezte a legjobb barátnőm hangja.
- Nem, a pizzafutár. Szerinted?- nevettem el magam.
- Óóó akkor egy bolognais pizzát kérek. - nevetett fel ő is.- Te jó ég, de rég beszéltünk!
- Hát igen nem most volt június 5-e.
- És mi újság? Meséljél!- hallottam Deb hangját. És azzal elkezdtem mesélni. Elmondtam milyen volt az út, a találkozás Hayley-vel, hogy új embereket ismertem meg és, hogy van egy tök jó nyári melóm.
- Komoly újságot hordasz ki?- kérdezte ennél a résznél.
- Ja. De figyelj, tudod milyen jól fizet?- de persze nem hitte el nekem. Miután én mindent elmeséltem- majdnem mindent- ő következett a soron.
- Hát nekem a nyár unalmasan telik. Legtöbbször az élő ébresztőórám kelt.- itt a húgára céloz. - Meg még egy kicsit fáj.
Tudtam, hogy a fiúkra céloz. Szóval itt elkezdődött egy jó hosszú lelkizés. De valami fura volt. Már nem volt sírós hangja. Tudtam, hogy erős lány, de hogy ennyire... A lelkizés után újra vidám dolgokra terelődött a téma. Iszonyat sokat beszéltünk. Aztán már amikor három vagy négy óra hosszája beszéltünk rájöttünk, hogy most már el kell köszönni.
- Szia Hope! Örülök, hogy beszéltünk!- hallottam Deb hangját.
- Szia! Én is örültem.- azzal meg is szakadt a vonal. Nem tudom, hogy ő tette le vagy én, de ha tippelnem kéne akkor egyszerre történt.
A beszélgetés után egyszerre voltam boldog és szomorú. Mert jót beszéltünk, mégis tudtam, hogy nem voltam vele teljesen őszinte. De ennek így is kell lennie.
*************************
Pár órával később még mindig az ablakomnál ültem és gondolkoztam, amikor is kopogtak.
- Ki vagy?- kérdeztem.
- A nővéred.
- Gyere!- mondtam, majd nyitódott is az ajtó.
- Na mi újság? Jót beszéltetek?- kérdezte Hayley.
- Ja. Elmondtam neki mindent.- válaszoltam. Erre nővéremnek kikerekedett a szeme és szerintem a pulzusa is az egekbe szokott.
- Kivéve azt, hogy vérfarkas vagyok, ő is az lesz és pár hónap múlva szépen ki fogják lakoltatni a szülei, hogy a "fajtársaival" legyen.- folytattam még mielőtt kitörne a balhé.
- Menj a.... a tudod hova!- nevetett fel, miután megnyugodott.- Amúgy most már ideje aludnod.
- Még csak fél tíz. - értetlenkedtem.
- Igen, de mintha kaptam volna egy fülest, hogy holnap eléggé durva edzésed lesz Logan-nel. Szóval szükség lesz minden erődre. - kacsintott rám, ekkor már az ajtóban állva.
- Köszi!- mondtam. Válaszul eltátogott egy ,,Szívesen!"-t, majd már nem is volt a szobába. Én meg mivel tudom, hogy általában ezek a fülesek igazak, ezért elmentem fürödni és aztán már le is feküdtem aludni.............................................................
