Debbie szemszöge:
Egy hónapja........... Minden egy teljes hónapja történt. Egy hónap nagyon sok idő és hihetetlen, hogy ennyi idő alatt mennyi minden romolhat el.
Pontosan emlékszem a napra amikor elkezdődött a szerencsétlenségem.
Visszaemlékezés:
Teljesen vidáman sétáltam hazafele. A kedvenc zenémet hallgattam, jó idő volt és még a suliban is jó jegyeket kaptam. Amint beléptem az ajtón köszöntem:
- Sziasztok! Megjöttem.- majd azzal ledobtam a táskámat és levettem a tornacsukám. Érdekes módon senki nem köszönt vissza és a palacsinta illatot sem éreztem. Pedig pénteken mindig az várt otthon.
Érdeklődve mentem be a nappaliba ahol anya ült a fotelben úgy mint akit sokkoltak.
- Anya!- guggoltam le mellé.- Mi a baj?
Láttam, hogy levelek vannak a kezében és a telefonja. Már kezdem azt hinni, hogy esetleg pénzügyi gondjaink akadtak. Anya nagyon lassan de reagált. Rám emelte a tekintetét és amint meglátott sírni kezdett.
- Anya, anya, mi az? Mi történt?- odanyújtotta a levelet. A kezembe vettem és olvasni kezdtem. Azok a sorok égettek. Öt darab levél volt amiben tudatták, hogy Niall, Liam, Louis, Harry és Zayn autóbalesetben meghaltak. És le voltak írva a temetési dátumok. Mindegyik fiú a szülővárosában lesz eltemetve és erre meghívtak minket.
- Ez....ez lehetetlen.- motyogtam magam elé.
- Sajnálom kincsem.- tette a kezét a vállamra anya. Felálltam és a szobámba rohantam. Az ajtót úgy bevágtam, hogy a ház is megremegett. Az ágyam alatt lévő emlékes dobozt vettem elő. Sose nyitottam volna ki. Úgy gondoltam, hogy majd ha öreg leszek akkor nyitom ki. De változott a helyzet. Niallnek soha nem mutattam meg, mert tudtam kicikizné... Óóó Niall. Bárcsak élne. A dobozba kicsi korunk óta összegyűjtött fényképek, levelezések, ajándékok és ilyenek voltak. Az első képen mi voltunk kisbabaként egymásmellé fektetve. Majd jött a többi. Óvodában mindketten tetőtől talpig sárosan állunk egy akkora homokvár mellett mint mi magunk. Niall első sulis napján. Szülinapi fotók. Mi ahogy sár csatázunk, fára mászunk vagy ahogy integetünk a fán lévő bunkerunkból. Egy fadarab amibe bevéstük a nevünket. Egy levelezés amikor össze volt vonva a napközi és egymás mellett ültünk. És még sok ilyen kis apró kincs a gyerekkorunkról. Aztán már jött a kamaszkor. Niall ahogy befestette a haját szőkére. Szilveszteri buli. Ahogy elmegy az X-faktorba. Majd végül meglátom a közös képeket a többi fiúval.
Nem gondoltam, hogy ennyire sírok majd, de amíg ezeket néztem végig bőgtem. Sose voltam az a fajta aki sír mert elesett, vagy mert megütötték. De amikor valakit elvesztek az nagyon fáj.
Jó ideig sírtam. Egy idő után eljutottam arra a pontra ahol nem akartam elhinni, hogy ez történt.
Mérges voltam. Hogy miért? Azért mert nem becsültem meg azt az idő amíg velük voltam. Mérgemet a falamon töltöttem ki. Olyan erősen püföltem hogy a vakolat lejött, engem pedig a kórházba kellett vinni mert megzúzódott a kezem. Bekötözték. De engem nem érdekelt mert az a hiányt, azt a fájdalamat nem tudták meggyógyítani.
Nem tudom, hogy sikerült de most egyszerűen olyan gyengének éreztem magam és érzékenynek. Dor amikor megtudta jobban sírt mint én. Ezért elhatároztam, hogy az ő kedvéért megpróbálok erős lenni. Csak akkor sírtam.
Visszaemlékezés vége.
Az után a nap után nagyon sok időt töltöttem Hope-nál. És nem azért mert én akartam, hanem mert ő látta, hogy nem szabad egyedül lennem. Örültem a társaságának. Tartotta bennem a lelket. Még azt is felajánlotta, hogy elkísér a temetésekre. Nemet mondta, mert tudtam, hogy nem ismerne senkit és csak kényelmetlenül érezné magát.
A temetéseken nem sírtam. De nem is maradt meg szinte semmi az emlékezetemben. Csak az amikor láttam a holtesteket. Ezután a trauma után még nagyobb szükségem lett Hope-ra. A suliban próbáltam a jó formámat mutatni nem mintha ez a tanárokat érdekelte volna. A sulit újítani kezdték így már június 1.-én letudtuk az évzárót és mindenki mehetett dolgára.
Majd jött a következő rossz. Hope betöltötte a 18-at...
A szülei azt mondták reggel köszöntsem föl, mivel este neki is el kell utaznia a nővéréhez. De úgy, hogy nem jön vissza. Elbúcsúztunk egymástól, de a repülővel együtt még egy kis részem távozott.
Egyáltalán nem értettem, hogy mi ez a *agyerek18lettígyküldjükelkülföldre* mánia a Williams családban.
Otthon átlagosan csak ültem a szobámban. Egyre többször fájt a fejem és a fogam. Amikor kutyasípot használtak meghallottam. Szerintem e nem olyan érdekes mert sok ilyen ember van akinek érzékeny a hallása.
Odakint tombolt a nyár én pedig olyan hideget éreztem mint még soha. Dor mindig próbált felvidítani, de egy halvány mosolynál nem futotta többre.Mivel én mindig csak arra gondoltam, hogy mi rosszat tehettem, hogy ezt érdemeljem.
Aztán egyszer csak a szüleim megelégelték a zombi viselkedésemet...
Niall szemszöge:
Hol vagyok? Mi történt? És miért van ilyen sötét? Ezek a gondolatok futottak át az agyamon. Kinyitottam a szemem és egy sikátorban voltam.
- Mégis mit keresek itt?- kérdeztem magamtól. A torkom égett. És furcsán nem voltam másnapos, pedig tisztán emlékszem, hogy berúgtam. Nagy nehezen feltápászkodtam a földről. Elindultam a fény felé. Vonszolnom kellett magamat. Egyszer csak felbuktam.
- Ne anya még öt percet.- hallottam Harry hangját. Hátranéztem és tényleg ő volt az.
- Harry?- kérdeztem.
- Mi van?- kérdezte vissza csukott szemmel. Mondjuk nem értem, hogy ezt, hogy láttam olyan sötétben, de mindegy.
- Hol vagyunk?- kérdeztem hátha ő tudja.
- Ezt most miért kérdezed?- nyitotta ki a szemét. Majd annyira meglepődött, hogy felült.- Hol az istenben vagyunk?
- Harry?- kérdezte egy hang a távolból.
- Ki az?- kérdezte Harry rémülten.
- Én vagyok az, Louis.- amint ezt kimondta kirajzolódott az alakja a sötétben. Majd még két másik alak.
- Mégis mit keresünk itt?- ült le mellém Zayn. Louis és Liam is leültek.
- Nem tudom rohadtul be voltam rúgva ahhoz, hogy emlékezzek.- vallotta be őszintén Harry.
- Nektek nem ég a torkotok?- kérdeztem. Mind bólogattak.
- Na jó én nem maradok itt.- állt fel Liam majd elindult.
- És ha azt hiszik az emberek, hogy meghaltunk?- kérdezte Louis.
- Az... nem lehet.- mondta Liam és remegett a hangja.
- És ha már Debbie is tudja, hogy meghaltunk? Akkor nem lesz esélyed, hogy járjatok.- cukkolta Harry.
- Harry fogd be!- sziszegte Liam miközben visszafordult hozzánk. A szeme fura volt és, és.............és vámpírfoga volt. Mind a négyen halálra rémültünk ezen a reakcióján.
- Li-am.- remegett a hangom.
- Mi az nem vagyok ennyire ijesztő.- vágott értetlen fejet.
- Haver néztél már tükörbe.- mondta Louis. Ekkor bevillant egy kép.
- A lány....- szólaltam meg.
- Tessék?- kérdezték egyszerre.
- A lány. Ott volt a koncerten egy utáló. Majd mi idejöttünk részegen. Sorra eltűntetek és felordítottatok, majd én is. Az a lány volt és.....- a nyakamhoz kaptam.- Megharapott.
- Niall, vámpírok nincsenek.- forgatta a szemét Liam.
- Csak gondolj bele! Ég a torkunk, egy kis heg van a nyakunkon és az előbb a reakciód.- mondtam. Mind a nyakukhoz kaptak. A nyelvemmel végigsimítottam a fogsorom, de nem volt szemfogam.
- Ez valami átmeneti dolog lehet mert Liamnek már nincsenek agyarai.- zavarta meg a gondolatmenetemet Zayn.
- Ja csak nem tudjuk, hogy ezek mivel járnak...- mondta Harry. Közösen megegyeztünk abban, hogy most visszamegyünk a hotelba és majd később megbeszéljük hogyan tovább. Fogalmam sem volt hol vagyunk. Még szerencse, hogy meg volt a mobilunk. GPS-szel megterveztük az útvonalat.
******************************
Nagy nehezen sikerült csak visszatalálni. Paul már ott idegeskedett a szobánkba.
- Fiúk, mégis hol az Istenbe jártatok???- kérdezte Paul. Ahogy megéreztem az illatát bennem volt a gyilkolási vágy. De nem... szabad.
- Én mentem kajálni.- rohantam a konyhába. Megtaláltam a chipseket és tömni kezdtem magamba. Rossz íze volt de inkább ezt tömtem magamba. A konyhából láttam ahogy a fiúk küzdenek magukkal, hogy ne vessék magukat Paulra. Amikor Harry már nem bírt magával csatlakozott hozzám.
- A rohadt életbe! Ezt nem folytathatjuk!- sziszegte nekem két falat között Harry.
- Tudom. Amint elmegy meg kell beszélnünk ezt.- néztem rá.
Nem tudom, hogy sikerült de Paul életben elhagyta a szobánkat. Csak az volt a gond, hogy vagy 2-óráig itt volt és nem értette miért zabálunk mindannyian.
- Na jó...- csukta be Paul mögött az ajtót Liam. - Mi legyen?
- Mennyire igaz az Alkonyat?- kérdezte Louis.
- Mégis miért?- kérdeztem.
- Mert akkor tudnánk állatokat enni emberek helyett.- mondta Louis.
- Nem is mondtál hülyeséget.- helyeselt Liam.
- Csak az a baj, hogy a filmben több száz évig tartott a vámpíroknak, hogy ne öljenek embert.- mondta Harry.
- Igaz, de megpróbálhatnánk.- vetettem fel.- Bár így sem maradhatunk az "ember" világban.
Mind érzékelték az idézőjeleket az ember szónál.
- Miért nem maradhatunk?- kérdezte Zayn.
- Több száz éven mit nem értesz?- kérdezte Liam.
- De akkor se tűnhetünk csak úgy el.- mondta Zayn. Ezen mind elgondolkoztunk.
- Valahogy el kell játszani a halálunkat.- komorodott el Louis. Ami elég ritka.
- De hogy?- kérdeztem.
- Ma 4-kor lesz egy sajtótájékoztató.- mondta Harry.- Esetleg kezdte.
- De nem limuzinnal jönnek értünk?- kérdeztem.
- Nem Paul nem tudott bérelni. Így Louis fog vezetni.- szólt Liam. Csönd uralkodott a szobában. Mind egyre gondoltunk....
- Autóbaleset.- mondtuk egyszerre. Mind komorak voltunk a nap további részében. Én elmentem a szobámba és még egy utolsót tweeteltem. Elég vidámat írtam. Majd megláttam egy felugró ablakot. Videóhívás Debbie-től. Még mielőtt megnyitottam volna mosolyt erőltettem az arcomra. Majd megláttam őt vigyorogva és egyszeriben sokkal nehezebb lett mosolyognom.
- Sziaaaaa!- köszönt bele a kamerába.
- Szia! Mi ez a kitörő öröm?- mosolyogtam, bár nem szívből.
- Rám jött az 5 perc.- nevetett.
- Óóó értem.- ekkor bejött Dorothy is a képbe.
- Kivel beszélsz?- hallottam a hangját.
- Niallel. Gyere ülj ide.- hívta a húgát. Így már mind ketten ott voltak. Velük beszélgettem amikor Dorothynak el kellett mennie fürödni. Amint hallottam az ajtócsapódást ami az jelezte, hogy Dorothy kiment, Debbie elkomorult.
- Niall mi a baj?- kérdezte.
- Semmi.- ráztam meg a fejem.
- Niall azt hiszem ismerlek már annyi ideje, hogy tudjam mikor van műmosolyod.- nézett és még gépen keresztül is égetett a tekintete.
- Figyelj semmi. Csak már sok ideje nem aludtam.
- Ha te mondod. De akkor inkább menj aludni.- látszott rajta, hogy nem hisz nekem. Ekkor Harry bejött az ajtón és mutatta az óráját kocogtatva, hogy idő van.
- Hát az nem megy mert sajtótájékoztató lesz. Úgyhogy most mennem kell sajnálom. Szia!- mondtam.
- Rendben. Megértem, hogy olyan elfoglalt ember vagy Mr. Lányokezreiimádnak.- grimaszolt- De szia!
Kikapcsoltam a kamerát. Debbienek még most is sikerült mosolyt csalni az arcomra. Még most is és utoljára..... Mikor ez megint tudatosult bennem a tenyerembe hajtottam az arcom.
- Indulhatunk?- kérdezte Harry. Bólintottam felvettem a dzsekim és még ár ruhát belegyömöszöltem egy hátizsákba és indultunk. A kocsiba Louis ült a volán mögé, én az anyós ülésre. Liam mögöttem, Zayn középen, Harry pedig Louis mögött. Ahogy mentem felötlött a kérdés, hogy véreznünk kéne.
- Fiúk, hogy fogunk vérezni?- kérdeztem.
- Megoldottam azt is.- mondta Liam.
- De...?- kezdtem volna kérdezni.
- Inkább ne kard tudni, hogy.- nézett ki az ablakon könnyezve. Vagyis ölt... Amikor már egy kicsit forgalommentesebb helyre értünk, mind felsóhajtottunk.
- Akkor...- kezdte Louis.- kezdjük........- sóhajtott majd félre húzta a kormányt. Bele egy oszlopba...
Niall szemszöge:
A rituálé szerűség után valósággal berobbantunk a színpadra.
- Helló New Yooork!- üvöltötte Harry. A rajongóink sikítozni kezdtek.
- Na mizu van?- kérdezte Louis. Amíg ez zajlott én fel vettem a gitáromat. Azzal elkezdtem játszani a Teenage Dirtbag ritmusát. Ezzel a dallal kezdtünk és jött a többi.
Midnight Memorise
Best Song Ever
You and I
Better Than Words
Little White Lies
Don't Forget Where You Belong
Nekem ez a kedvenc dalom mind közül. Ez emlékeztet az otthonomra, plussz én munkálkodtam benne a legtöbbet.
Még játszottunk dalokat a régebbi számaink közül is.
Sokat hülyéskedtünk két dal közt. Liam lelocsolt a vizével, én meg csak, hogy megháláljam belelöktem a tócsába. Meg még ilyen durva dolgok történtek.
*****************************************
Az utolsó előtti dalnál történt egy eléggé idegesítő dolog. Ne tudom, hogy miért kaptam fel ennyire rajta a vizet.... De akkor nagyon fura volt. Épp énekelte Louis a szólóját amikor a közönségben megláttam egy lányt aki épp bemutat nekem. És grimaszol. Én csak enyhén mutattam neki, hogy ,,Kinyírlak". Nem értem ha nem is szeret minket akkor mi a francért jön ide???
A lány csak gonoszan elvigyorodott. És egy *kihíváselfogadva* arcot vágott. Egyet pislogtam majd eltűnt. Zavartan néztem majd a sok pislogás után sem láttam. Hamar vissza kellet rázódnom a jelenbe mivel Louis abbahagyta a szólóját. Vagyis én következtem. A koncert végén csináltunk egy selfie-t Liamnek hála. Mostanában kicsit Instagram mániás lett.
- Mindenkinek további jó éjszakát!- üvöltöttem majd elmentünk. Most következtek a autogramm osztások és fényképezkedések. Miközben fényképezkedtünk mintha megint láttam volna azt a titokzatos lányt aki bemutatott. A szeme furcsán világított. Amikor végeztünk Zayn-nek remek ötlete támadt.
- Srácok nem megyünk el bulizni?- kérdezte.
- De menjünk!- mondta Louis. A hotelbe a hátsó ajtón mentünk be mert az igazgató megengedte. Gyors letettük a cuccunkat. Én még átvettem a felsőmet majd indultunk is. Több klubban is voltunk. És mindannyian seggrészegre ittuk magunkat. Csak azt vettem észre, hogy összevissza megyek a bárban. Minden lány flörtölni szeretett volna velem, de olyan részeg voltam, hogy ezt nem vettem észre.
- Liam...- röhögtem.- Nem megyünk?- kérdeztem Bólintott. Megkerestük a többieket és elkezdtünk botladozni az utcákon. Fogalmam sincs, hogy lyukadtunk ki egy sötét sikátorba. Mintha valami erre késztetett volna. De részegen az ember nem tudod világmegváltó dolgokról gondolkodni.
Liam egyszer csak eltűnt mellőlem.
- Liam?- kérdeztem nevetve. Semmi. Ordítás. Majd kicsit felgyorsultak a dolgok. Sorra tűntek el. Liam után Harry, majd, Zayn és Louis. És az eltűnések után az eltűnt ember ordított. Nem tudom mi történhetett. Minden olyan sötét volt és zavaros. Plusz a piától a józan ítélőképességem is felmondta a szolgálatot. Majd egyszer csak valami nekilökött a falnak.
- Né már itt van a "kinyírlak" alak is!- vigyorodott el. Ez az a lány lenne aki a koncerten volt? Mégis mit keres itt?
- Szijja!- röhögtem. Egyáltalán nem tudom, hogy miért nem féltem. Pedig rohadt ijesztő külseje van.
- Jó részeg vagy! De mindegy legalább egy kicsit berúgok én is.- vonta meg a vállát. A szeme furcsán csillogott. És teljesen feketén láttam.
- Csak próbálj meg életben maradni.- suttogta a fülembe.
Aztán perzselő fájdalmat éreztem a nyakamon. Mintha két 1000 fokos vasrudat tartottak volna oda.
Majd minden......Elsötétül.................................................................................
Niall szemszöge:
Már egy jó ideje, hogy tovább koncertezünk. Eléggé hiányzik Debbie, azzal a hülye fejével de sajnos nincs mit tenni, hogyha az ember egyszer híres.
Már mind visszarázódtunk a munkába és nap, mint nap koncertezünk. Most éppen a turnénk amerikai részénél tartunk. Nagyon aranyosak a rajongóink. Mondjuk azt nem mindig díjazom amikor hajnalok hajnalán az ablakunk alatt sikítoznak és emiatt nem bírunk aludni. A mai estén is így alakult. A vicces az, hogy másnap este pedig megyünk koncertezni. Ja igen New Yorkban vagyunk és nem volt annyi eszünk, hogy a legmagasabb emeleten lévő szobákat vegyük ki. Mert legalább ott, a 23. emeleten nem hallanánk a sikítozást. De hát csak mi lehetünk ilyen nem normálisak. Mivel aludni úgyse fogok ezért bekapcsoltam a laptopomat. Debbie fenn volt chaten ezért rá írtam.
Niall üzenete:
Szia! :)
Debbie üzenete:
Szia te nem normális! :D Mi újság?
Niall üzenete:
Semmi különös nincs. Épp New Yorkban vagyunk. :)
Debbie üzenete:
És nem bírsz aludni mi? Csak nem tán olyan alacsony emeletre vettetek ki szobát ahol halljátok a rajongókat?
Niall üzenete:
Te ezt honnan tudod? o.O
Debbie üzenete:
Megérzés...
Niall üzenete:
Aha értem... vagyis nem igazán de mindegy. És veled mi újság? :P
Debbie üzenete:
Beteg vagyok... :/ És nem bírok aludni.
Niall üzenete:
Akkor nem Harry okozta? xD
Debbie üzenete:
Fogd be! Lehet, hogy ez csak a te utó hatásod volt :P
Niall üzenete:
Héééééééé! Ez csúnya volt.
Debbie üzenete:
Te kezdted.
De figyu nekem most lépnem kell! Apa rám parancsolt, hogy kikapcsolja a Wifit. Majd beszélünk! Csá!
Niall üzenete:
Oké. Szia.
És azzal a zöld kör eltűnt a neve elől. Még egy ideig bámultam a beszélgetésünket, majd olyan fáradt lettem, hogy inkább lefeküdtem....
*Másnap:*
Arra keltem, hogy Harry rázogat.
- Niall, tesó kelj már fel!
- Mi van?- kérdeztem kómásan.
- 11 óra van és még próbálni kéne.- mondta Louis. Amikor megbizonyosodtak arról, hogy ébren vagyok ki mentek. Felöltöztem majd kiballagtam a konyhába. Ettem egy szendvicset. Mikor végeztem, pont beléptek a fiúk.
- Indulhatunk?- kérdezte Liam. Bólintottam. Lementünk a hallba ahol találkoztunk a testőrökkel. A segítségükkel eljutottunk a kocsihoz. Az ablakon át néztem az a kavalkádot ami kialakult nekünk hála...
Amikor odaértünk a stadionhoz szintén kellettek a testőrök. Fogalmam sincs honnan tudják a rajongók, hogy mikor hova megyünk. Ehhez tehetségük van. Amikor beértünk a biztonságos épületbe fellélegeztem.
- Fiúk! Irány a színpadra próbálni!- mutatott Paul. És megkezdődött a próba. Nem tudom hogy hány számot sikerült normálisan el próbálni. Szerintem nem sokat mivel hülyéskedtünk.
- Harry ne bandzsítva énekelj! Louis, Zayn és Niall ne táncoljatok ilyen hülyeségeket! És kérlek Liam ne énekelj úgy mint aki héliumot szívott!- könyörgött Paul. Ezzel nagyon jó ötletet kaptunk. Elrohantunk és találtunk egy héliumos lufi fújót. És tényleg szívtunk.
- Szia Paul!- köszöntem amikor visszamentünk.
- Fiúk!- nézett megrökönyödve.- Ugye nem?
- Deee bizony.- mondtuk egyszerre. Elővettem a telefonom és videózni kezdtem. Mindenféle ökörséget csináltunk.
*********************
- Na ez az a videó amit nem szabad megmutatni senkinek se!- mondtam miután megnéztük. Már elmúlt a hatása a héliumnak és normális volt a hangunk.
- Fiúk koncert!- jött be az egyik testőr. Megcsináltuk a koncert előtti rituálét és neki kezdtünk.....
