8.) Hétvége

Olyan fura érzéseim vannak a napokban. Legszívesebben ki se jöttem volna a szobámból. Csak kajálni jöttem ki. Ja meg persze akkor amikor szombaton eljöttek Niallék elbúcsúzni. Ez az egy dolog viccesen sikerült. Már ha visszagondol az ember és nem pedig átéli. Na hát az történt, hogy szombaton még fel sem keltem az ágyból amikor eljöttek. Megjegyzem délután fél 1-kor még pizsamában olvastam az egyik kedvenc könyvemet. Pont amikor a legizgalmasabb résznél tartottam anya felkiáltott, hogy engem keresnek. Szitkozódva tettem le a könyvemet, majd kászálódtam ki az ágyamból. A hajam igazából szörnyen festhetett és a pizsamám sem volt éppen frissen vasalt, de nem igazán érdekelt. Lecammogtam a lépcsőn szenvedve.
- Szia Debbie!- köszönt Harry. Én csak biccentettem a fejemmel, és mentem inni. Miután ittam visszamentem hozzájuk.
- Sziasztok! Miért kerestek?- kérdeztem.
- Elköszönni jöttünk. Vége a szabadságnak.- mondta Niall.
- Hát akkor jók legyetek!- mosolyogtam.
- Szia Debbie! Jó legyél majd.!- mondta Niall majd öklöztünk. Tudom az lenne a szokás, hogy megöleljük meg ilyenek de nekem ez nem szokásom. Mindenkitől elköszöntünk. Már csak Harry maradt amikor hirtelen feltartottam az ujjamat. Erős hányingerem volt és kicsit meg is tántorodtam.
- Jól vagy?- kérdezte Harry. Válaszként kirohantam a fürdőszobába és hánytam.... Amikor visszaértem természetesen kaptam érte.
- Ha ennyire nem tudsz elviselni inkább szólj!- mosolygott Harry.
- Nagyon vicces!- forgattam a szemem. Tőle is elköszöntem. Majd már el is mentek.
- Kicsim! Szerintem nem kéne menned hétfőn suliba.- nézett aggódóan anya.
- Lehet.- értettem egyet.
- Menj bújj vissza az ágyadba, viszek fel ebédet.- küldött fel. Úgy tettem ahogy mondta. Az ágyamba újra olvasni kezdtem. Dor nem volt itthon mivel egyik barátnőjénél alszik és már reggel "elrabolták". Irtó fáradt voltam és jó volt csak az ágyban lenni egész nap. Hope felhívott, hogy mi újság, de mondtam neki hogy nem megyek holnap suliba. Azt mondta megérti. Még viccesen azt is megjegyezte, hogy most helyet cseréltünk. Mivel nem akartam lemeríteni a telefonján a pénzt ezért hamar elköszöntünk. 
A rosszullétem nem akart alább hagyni. Egyre gyakrabban hánytam, így nem volt meglepő, hogy a vasárnapot is itthon töltöttem. Mivel most is ágyban kellett maradnom ezért unatkoztam. Egyszer csak zizegett a telefonom. Kiderült, hogy a fiúk küldtek egy Jobbulást! selfie-t.

Írtam egy gyors köszit amikor kopogtak
- Igen?- kérdeztem meg.
- Debbie, bejöhetek?- jött az ajtó mögül Dor hangja.
- Hát persze!- mondtam. A húgom félénken lépett be.
- Rosszul nézel ki.- szólt halkan.
- Ne is mond tegnap egész nap hánytam. És képzeld diétáznom kell.- panaszoltam.
- Fújj!- grimaszolt. Ezután beugrott mellém az ágyba. Egész nap a szobámba maradt és néztünk filmet, viccelődtünk, zenét hallgattunk és együtt énekeltünk. Végül nálam aludt el. Anya úgy este 10-kor felébresztette, hogy menjen a saját szobájába. Majd én is elaludtam.