-Mmhmm..- nyögtem fel, amikor a csukott szememen keresztül is érzékeltem, hogy valaki felhúzta a redőnyt. - Mi van?
Igen ilyen kulturált vagyok.
- Anyu szerint fel kell kelned.- mondta Dor majd nemes egyszerűséggel rám feküdt.
- Menj innen te lökött!- toltam arrébb. Aztán valahogy sikerült úgy helyezkedni-e, hogy egymás mellett kötöttünk ki.
- Örülök, hogy jobban vagy.- nézett rám olyan őszinte tekintettel, ahogy csak ő tud. Ez elég ijesztő, de ilyenkor olyan, mintha belém látna. Elmosolyodtam. Dor közelebb húzódott.
- Tudod mi tenne nagyon jót neked?- nézett rám bociszemekkel. Tanácstalanul rá néztem.
- Na mi?
- A FAGYIIIIIIIIII!!!!!!!!!!!!!!- azzal felállt és elkezdett ugrálni az ágyamon.
-Jó-jó fagyizunk csak menjél ki, hogy felöltözhessek.- mondtam. Dor leugrott az ágyról és kiszaladt becsukva maga mögött az ajtót.
Még egy ideig fetrengtem, de ezt nem sokáig tehettem, tekintve, hogy drága húgocskám félpercenként kopogott, hogy kész vagyok-e. Szóval felszívtam magam és elkészültem.
- Na kész vagy már???- jött már vagy tízezredik alkalommal Dor.
- Talán.- nyitottam ki az ajtót. De nem semmi tapsvihar, semmi üdvrivalgás nem tört ki ennek következtében. Viszont kaptam egy csodás "Na végre mán!" -t. Erre ügyet sem vetve lementem a lépcsőn a konyhába. Ittam egy pohár vizet, amíg Dor felvette cipőjét (amit megjegyzem elsőnek nem értettem, miért csinálja).
- Na indulunk?- kérdezte.
- Mégis hová?
- Ja, hogy nem említettem..... a fagyit előbb meg kell venni.- nézett rám ártatlan képpel.
- Óóó, hogy..... mennyire szeretlek téged.- szóltam, amíg elindultam felvenni a tornacipőmet.
- Én is téged. - kacsintott rám.
- ANYA, ELMENTÜNK FAGYIT VENNI!- kiáltottam azzal felkapva a pénztárcámat már kint is voltunk a bejárati ajtón túl.
************************************
Egy élmény volt egy 6 évessel a szupermarketbe. Össze-vissza rohangált, mindent meg akart velem vetetni és mindig mikor megmondtam, hogy nem 1 percig hisztizett, amíg meg nem látott valami érdekesebbet. Végül sikerült venni, két bödön fagyit, egy csokis-vaníliás és egy puncsos-citromosat. Meg vettünk csokiszirupot. Az, amikor kiértünk boltból, már kész megváltás volt. De épségben hazaértünk...........
- FAGYLALT-PARTYYYY!!!!- üvöltötte Dorothy, amint hazaértünk. Felnevettem azzal beszabadultunk a konyhába. (Mondjuk előtte átöltöztem.) Elővettem két hatalmas fagyis kelyhet. És elkezdődött a fagyi készítés. Mind a ketten a másikét csináltuk. Én szedtem mind a 4 fajta fagyiból, tettem rá tejszínhabot, csokiszirupot és cukorkákat. Igazából ugyanazok kerültek rá, csak a mennyiségek voltak mások meg a végkifejlet. Majd odaadtuk egymásnak és elkezdtük megenni. Közben egy csomót hülyéskedtünk, plusz Dor ellopta a telefonomat és fényképezett:
Mior benyitottam a saját szobámba majdnem frászt kaptam.
- Louis, menj a fenébe!- kiáltottam suttogva.
- Most mi van?- suttogott vissza. Már az egész ház aludt, szóval nem üvöltözhettem az egyik vámpír (!!!) és egyben halottnak hitt barátommal. Nem mintha ezt nappal megtehettem volna.
- Miért jöttél?- kérdeztem.
- Meglátogatlak. - válaszolt. Érdekesen néztem rá, majd inkább leültem mellé az ágyamra. Egy ideig csöndben ültünk.
- Csakhogy tudd haragszok rád.- jelentette ki. Meglepetten néztem rá.
- Miért is?
- Mi az, hogy csak úgy köszönés nélkül elmész?- szidott le. A számra tapasztottam a kezem, hogy fel ne röhögjek hangosan.
- Ne nevess, nem vicces!- nézett rám csúnyán. - De amúgy Niall elmondta hogyan távoztál. És van egy kérdésem. Te teljesen megőrültél?
Vállat vontam. Ezután az majdnem az egész éjszakát átbeszélgettük. Nem emlékszem mikor de elaludtam, csak akkor ébredtem fel amikor láttam, hogy kimegy az ablakon, de után megint elnyomott az álom............................
