18.) Ösvényen maradás, mégis találkozás

- Anya elmegyek sétálni egy kicsit az erdőbe! Majd jövök!- köszöntem el anyutól miközben már kötöttem is a cipőfűzőmet.
- Telefon?- kérdezte.
- Nálam van. - azzal már ki is léptem a szabadba. Elindultam az erdő felé, de köszönhetően a város nagyságának, csak fél óra múlva értem az erdőhöz. Amikor beléptem, mintha egy másik univerzumba léptem volna. Minden csöndes és nyugodt. Elindultam céltalanul bóklászni. De most maradtam az ösvényen.
Már két hete, hogy Louis-val beszélgettem, akkor éjjel. Azóta nem hallottam róluk. De nem is bánom, mivel nem szeretnék a terhükre lenni. Amikor ott voltam náluk az olyan fura volt. Egyszerűen érződött az, hogy bármennyire is örülnek nekem, annál inkább féltek. Ezt meg nem szeretném, így én nem keresem őket. Még aznap gondolkodtam ezen az egészen, hogy vámpírok lettek. Elgondolkoztam magamon, hogy miért nem féltem, miért nem akadtam ki vagy miért nem kaptam hisztériás rohamot. Egyszerűen nem találtam rá választ. Mostanában, így is elég furcsa dolgot észlelek magamon szóval ez csak egy ráadás volt. Ilyen és efféléken gondolkodtam most is, amikor:
- Jó napot!- tűnt fel Harry... egy faágról....fejjel lefelé lógva. Erre én egy olyan szép orrba vágással köszöntöttem, hogy még nekem is fájt.
- Auu!!! Ez nem volt szép. - azzal már mellettem is volt.
- Bocsi és amúgy szia.- szólaltam meg most elsőnek.
- Mi szél hozta erre a kisasszonyt?- kérdezte.
- Nem a szél hozott hanem a lábam. - vágtam rá reflexből.
- Most nem tértél le az ösvényről. Miért? Tán nem akarsz velünk találkozni?- vigyorodott el (ezzel láthatóvá váltak számomra a szemfogai), de az előző rávágásomat figyelmen kívül hagyta.
- Nem, nem akarok veletek találkozni.- válaszoltam, amire elkerekedett a szeme.
- De..- szomorodott el.
- Figyelj nem vagyok hülye. Jól tudom, hogy én csak bajt okoztam múltkor is. Tökre féltetek, illetve féltettetek, főleg Niall. És köszi, de nem kívánok többet nem kívánatos személy lenni.- hadartam el egy szuszra. Erre Harry elhúzta a száját.
- Szóval észrevetted.
- Persze, hogy észrevettem. Mit gondoltatok?
- Jó oké. Naivak voltunk és azt hittük, nem vetted észre.
- Köszönöm a hülyének nézést.- mormogtam az orrom alatt.
- Hé ezt halottam.- mondta. Még egy ideig csendben sétáltunk. Amikor egyszer csak Zayn jelent meg.
- Harry hát te meg hol....- azzal meg is akadt a mondat közepén. - Tudod jól, hogy nem szabad rátérned az ösvényre.
- Neked is szia Zayn!- mondtam.
- Szia Debbie! - köszönt.- Meglep, hogy itt látlak.
- Szerinted engem nem. - mosolyodtam el. Aztán hirtelen megjelent a maradék is: Louis, Niall és Liam. 
- Sziasztok!- köszöntem még előttük. 
- Szia Deb!- köszönt meghökkenve Niall. Majd Liam és Louis is követve a példáját köszöntek.
- Látom épp nagy beszélgetésben vagytok, de mi lenne ha ezt nem itt folytatnátok hanem valahol, ahol nem látnak?- kérdezte Liam.
- Jó ötlet. - mondta Harry, mielőtt én még megszólalhattam volna Niall a hátára kapott és elkezdtek futni. Kb. egy perc után megálltak. Nekem több se kellett azonnal leugrottam. Azonnal felismertem a házat. Niallék már indultak is befele.
- Debbie te nem jössz?- fordult meg Liam. 
- Nem szeretnék kellemetlenséget okozni.- húztam el a szám.
- Nem okozol. Naaa, gyere már! 
Nagy nehezen beleegyeztem és követtem. A nappaliban leültem a kanapéra. 
- Hozhatok valamit esetleg?- kérdezte Liam. 
- Van esetleg valami vérmentes cucc?- kérdeztem.
- Mindjárt utána járok.- azzal el is tűnt. Pár perc múlva visszatért egy pohár vízzel.
- Köszi.- vettem el a poharat, amit felém nyújtott. 
A délután náluk, illetve velük töltöttem. Most sem volt számomra kevésbé kínos, de ezt igyekeztem nem mutatni. Még mindig éreztem a levegőben a félelmüket. Viszont néha-néha már elfelejtkeztem erről és akkor igazán jól éreztem magam. Ki tudja még a végén eltűnik ez az érzés? Mindenesetre késő délután már haza kellett mennem. Felajánlották, hogy hazavisznek, de inkább nemet mondtam, ami szerintem érthető. 
- Ja és Debbie?- szólalt meg Niall.- Lehetőleg most az ajtót használd!
- Jól van. Megpróbálom, de igen nehéz lesz.- mondtam, majd ajtót nyitottam.- Sziasztok!
És azzal már el is indultam haza miközben azon gondolkoztam, hogy úgy látszik tökmindegy, hogy az ösvényen maradok-e vagy sem.................................