20.) Vége a nyárnak

Ennyi volt. Holnap már menni kell iskolába. Ez olyan rossz. Főleg most, hogy belegondolok, nem lesz velem Hope. Hogy fogom ezt túlélni? A nyár alatt szerintem anyuék azt hitték, hogy környezetvédő lettem, mivel annyit jártam az erdőbe. Persze valójában a srácokkal találkoztam.Olyan furcsa volt így, hiszen nem mehettünk sehova, csak náluk voltam. De jó volt. Nem kellet azon gondolkoznom, mikor mennek turnéra, mert úgy mond "nem léteztek". Igen tudom ez igen csak önző gondolat.
A mai nap nem mentem hozzájuk, mivel a sulira kellett bepakolnom. Holnap csak 4 osztályfőnökink lesz illetve első órába egy évnyitó. Ennek örömére elő kellett szednem a szekrény mélyéről a úgy imádott ünneplőmet. Remélem érezhető az irónia. Amúgy ha nem lenne dög meleg tuti, hogy nem bírnák rám erőszakolni az egyen ünneplőt. Ami természetesen lányoknak szoknya+blúz+a suli emblémájával ellátott sál. Blah... Néha, amikor unatkozok, azon gondolkodom, hogy még is mit utálok jobban a szoknyát vagy a sálat. A szoknyát csak úgy utálom, viszont a sálra van is indokom, hogy miért. Egyszerű.... amikor meleg van az ember nyakára ragad és az egyszerűen ELVISELHETETLEN. Na de ennyit is a rinyálásomról.
A suliba ugyanaz a táskám maradt, mert mondtam anyának, hogy még erre az egy évre teljesen felesleges venni egy vadonatúj sulitáskát. A füzeteim egyszerű feketék, de néha fellelhető benne egy-egy farkasos vagy halálfejes. A tolltartóm is ugyanaz a fémtolltartó, ami van már 10-kes korom óta. Na de inkább nem is sorolom fel a többi cuccot. A lényeg, hogy a tatyómba bepakoltam egy ofő füzetet és a tolltartómat, mivel kell a hely majd a tankönyveknek.
Ezután inkább lefeküdtem az ágyamra és olvastam. A padláson találtam pár érdekes könyvet. Bár anya szerintem frászt kapna ha megtudná,  múltkor is kiakadt. Annyira belemerültem az olvasásba, hogy alig vettem észre amikor hívtak. Gyors felkaptam a mobilom: HOPE 
- Idegosztály.- szóltam köszönésképpen. Hallottam, ahogy a háttérben felnevet valaki. Nem tudtam ki az, de biztos nem Hayley.
- Szia Deb! Mizujs?- hallottam Hope könnyed hangját.
- Szerinted? Holnap suli és nem leszel ott. Ha túlélem ezt az évet elpusztíthatatlan leszek.- közöltem.
- Jajj tényleg. Neked még suli van. 
- Mert neked nem?- kérdeztem.
- Nem. Nekem nem.- közölte.
- Azt mégis hogy? Ha szabd megkérdeznem.
- Hát úgy, hogy előre hozottan érettségiztem. - mondta. Én hirtelen köpni nyelni nem bírtam. Hogy a francba lehetek, olyan önző, hogy nem veszem észre? 
- Komoly? És, hogy sikerült?- kérdeztem, aztán észbe kaptam kivel beszélek.- Várj, kitalálom. Mindenből kitűnő?
- Ráhibáztál. - kuncogott.
- Milyen meglepő. - forgattam a szemem. De közben persze vigyorogtam. 
Ezek után még vagy jó két órát beszélgettünk. Elköszönésnél megbeszéltük, hogy legközelebb videóchatelünk. 
Amint letettem a telefont Dor jött be az ajtón. Nagy bociszemeket meresztett rám. 
- Na mi az? Mit szeretnél?- sóhajtottam.
- Hát tudod... anyuék nincsenek itthon és adtak pénzt. Nem megyünk el pizzázni?- kérdezte. 
- Hát ha te fizetsz akkor mehetünk. - kacsintottam, aztán Dor a kezembe nyomta a kajapénzünket.- Na indulj, vegyél fel valami utcai ruhát!- mivel úgy gondoltam nem mehet úgy az utcára, hogy kb félig pizsamába van. Én is magamra kaptam egy farmert, egy pulcsit, meg a bakancsomat. 
Az utcánkba van szerintem a legfinomabb pizza. Mondanom sem kell sokat jártunk oda régen Niall-el. 
Miután megkajáltunk, Dor rávett, hogy nézzünk otthon Disney Channelt. Sose rajongtam ezért annyira. Mindig is agyszívásnak találtam, viszont néhanapján amikor Dor rávesz van, hogy egész jókat nevetek rajta. 
Este hat fele jöttek haza anyuék. És sajnos ma korán ágyba lettünk parancsolva, mivel holnap suli. 
Sose voltam az a típus, aki sokat majrézik a sulin. Viszont most, hogy nincs Hope kellett egy negyedóra mire el tudtam aludni..................