Vasárnap reggel és az ember arra kel, hogy 5 barom, akit a barátainak nevez körbeállja az ágyát és üvöltözik különböző nyelven, hogy ,,Jó reggelt!". Igen ez volt az ébredés, ugye milyen felemelő? De azért se hagytam magam. Mind az ötüket megütöttem a párnámmal. - Mit kerestek itt?- kérdeztem. - Csak eljöttünk. A te kedvedért felkeltünk 10 előtt.- mondta Zayn. Gyors az éjjeli szekrényemen lévő ébresztőórára pillantottam ami 08:00-at mutatott. - Milyen megtisztelő!- húztam a fejemre a takarót. Persze nem hagyták annyiban lehúzták rólam a takarót és elkezdtek csikizni. Mondjuk megszívták mivel nem vagyok csiklandós. És csak azon röhögtem ahogy próbálkoznak. - Nem vagyok csikis.- ráztam meg a fejem.- De ki is engedett be titeket a szobámba?- a fiúk nem mertek rám nézni. Ebből levágtam, hogy a drága hugicám volt. - Debora Balck!- üvöltöttem. Úgy gondoltam, hogy most nevet cserélünk gyakran szoktunk, de ezt a fiúk nem tudják. - Igen Dorothy?- állt meg az ajtómban kuncogva Dor. - Miért engedted be őket a szobámba?- mutattam az 5 delikvensre. - Én nem tehetek róla! Megfenyegettek!- mondta miközben a fiúkra mutatott. - És mégis mivel? - Azzal, hogy elviszik a babáimat.- tetetett sírást. - Jaj gyere ide Debbie!- hívtam magamhoz. Bemászott mellém és elkezdtünk nevetni a fiúk értetlen feje miatt. - Most akkor ki kicsoda?- kérdezte Louis. - Én vagyok Debora Black.- mondta Dor. - Én pedig Dorothy Black.- mondtam.- De most mindenki haladjon kifelé. Te is Debora.- mutattam az ajtó felé mivel fel akartam öltözni. Mindenki kiment. Felkeltem az ágyamból és a fiókomból kivettem a kulcsomat az ajtóhoz. Bezártam és betömtem a kulcs lyukat és elhúztam a függönyt. Mivel ezeknél az eszetleneknél semmi se lehetetlen. Muszáj biztosra menni..... A szekrényemből kivettem egy szakadtos farmert, egy pólót és az egyik kedvenc pulóverem amit a legutóbbi születésnapomon kaptam anyuéktól.
Gyors felöltöztem, beágyaztam majd visszacsináltam mindent (visszahúztam a függönyt, kivettem a kulcslyuk tömését és kinyitottam az ajtót). Miután kiléptem a szobámból hangokat hallottam lentről. Furcsának találtam mert olyan élesen hallottam mintha valaki beszélne nekem. Lementem a konyhába senki. Csak a kertben találtam meg a fiúkat. Egy hatalmas........................valamiben. Mivel nagyon-nagy kertünk van azért elfért de akkor is ilyet nem mindig látunk.
- Nem jössz Debbie?- kérdezte Louis. - De megyek!- mondta Dor. Igen ez nálunk egész napos procedúra ilyenkor. Louis még mindig nem tudta feldolgozni. - És te Dorothy?- kérdezte Liam. - Rendben.- indultam. A napot egész jól elszórakoztuk.Mondjuk a nap végére sem tudtam meg, hogy mi a a valami, de mindegy. Amúgy tudtam, hogy az egész csak egy álca. Hülyén hangzik ez most így tudom, de elmagyarázom. Tegnap ugyebár hallani akartak énekelni. Elfelejtették ezért ma eljöttek, hogy megkérjenek. És az állításom be is igazolódott este amikor már mind bent ültünk és kakaót iszogattunk. - Dorothy, neked milyen a hangod?- kérdezte meg Harry. Én ránéztem a húgomra és kacsintottam. Vette az adást és válaszolt. - Hát nem tudom, csak az oviban éneklünk.- mondta Dor. A fiúk meg megint körbenéztek egy *Mivan???* pillantással. Igen amikor egyikünk rákacsint a másikra akkor ér véget a szerepjáték.... Niall kapcsolt a leghamarabb. - Debbie!- szólított. - Igen?- fordultam felé. Így a fiúk levágták, hogy minden visszaállt. - Na akkor Debbie...- kezdte Louis.- Hogy tudsz énekelni. - Úgy mint minden ember.- mondtam szépen mosolyogva. Szeretem húzni az agyukat. - Úgy értem hogy énekelsz? Jól, rosszul?- kérdezgette Liam. - Úgy éneklek, hogy kinyitom a számat. Olyan mint a beszéd, csak van hozzá dallam és ritmus is.- folytattam. Louisék meg csak fogták a fejüket. Niall meg visszafojtva röhögött. Ő már jó párszor átélte. Még jó ideig szívtam a vérüket... - Basszus Debbie. Mégis miért nem tudsz normális lenni?- csattant fel Zayn. A húgom már annyira nevetett a kis produkciómon, hogy az ölembe dőlve fogta a hasát. - Tudod próbáltam már normális lenni, de meguntam.- mosolyogtam szépen. A fiúk meg elkezdtek kínjukba röhögni. - Debora!- kiáltott anyu. - Igen anya?- kiáltottam vissza. - Mit kértek vacsira?- kérdezte. Körbenéztem és mindenkinek ugyanazt a szót olvastam le a szájáról. - Pizzát!!!!- kiáltottam. - Na most már tényleg Debbie...- nézett rám kiskutya szemekkel Harry. - Nem fogok énekelni! - De miért nem?- kérdezték egyszerre a srácok. - Mert nem.- mondtam. - Niall csinálj már valamit!- néztek a kis szőkére. - Mégis mit? Én tudjátok hány évig szenvedtem neki?- kérdezte. - Na mennyi?- kérdezte Liam. - 5-6.- nézett az ég felé gondolkodva. - A fenéket!- kiáltottam.- Te már oviban is hallottál engem énekelni.- dobtam hozzá a kanapén lévő párnát. - De azóta változott a hangod.- mondta. A fiúk egész vacsora idő alatt könyörögtek, hogy énekeljek. De nem engedtem mert makacs vagyok. A vacsora végén már Dor majdnem elaludt. - Lefektetnéd?- kérdezte anya. - Persze.- álltam fel az asztaltól, majd miután felvettem a kezembe elindultam a szobája felé. Miután lefektettem és betakartam megszólalt. - Debbie!- szólt félálomban. - Igen?- fordultam. - Nekem énekelsz altatót?- kérdezte. Tudtam, hogy egyrészt azért is kéri, hogy a fiúknak ne kelljen könyörögniük, másrészt mivel nagyon szereti ha éneklen neki. Ezért elkezdtem a kedvenc ír dalocskáját énekelni neki. Még anyutól tanultam aki a mamától és így tovább... Dorothy erre nagyon gyorsan elaludt. Mikor a dal végén betakartam észrevettem, hogy a fiúk az ajtóban állva néznek. - Háhá!- mondta Louis.- mikor kiértem a szobából de még nem csuktam be az ajtót. - De vadbarom!- csapta a karjára, persze suttogtam. - Mi az?- kérdezte vissza. - Te agyas most aludt el.- mutattam az ajtóra. Ezután levonultunk a nappaliba. - Sikerült! Énekeltél!- pacsiztak össze Louisék. - És?- kezdtem. - És nem akartál.- mondta Liam. - Ez egyszeri alkalom volt osszátok be.- vigyorogtam.- De amúgy fél kilenc van és... - És?- kérdezte Niall. - És nekem holnap iskola. Ráadásul semmit sem tanultam a hétvégén.- mondtam. - Ja neked még suli van...- húzták a szájukat. - A kis kiskorú.- ütögette meg a fejem Louis. - Az a kiskorú aki legyőz téged futásban és mindenfajta sportban.- vágtam rá. - Fociban is?- kérdezte gonosz vigyorral az arcán. Én csak ráöltöttem a nyelvem. Sajna tudja, hogy utálom a focit. - Basszus!- kiáltott fel Harry. - Mi az?- néztünk rá kérdőn. - Srácok, holnap hajnal hatra ott kell lennünk egy dedikáláson.- tájékoztatta a többieket Harry. Én ennek örültem mivel így nem fognak zavarni tanulás közben. - Télleg.- mondta Louis. - Na akkor megmenekültél tőlünk.- mondta. - Akkor mi mennénk is.- ölelt meg Niall.-Szia!- miután mindegyikük megölelt és elköszönt elmentek. - Még találkozunk a héten, nehogy azt hidd, hogy megmenekültél tőlünk.- mondta Louis. - Ó én nem hiszem.....- csóváltam a fejem.- Én tudom.- csuktam be mögöttük az ajtót..... Ezután felmentem és elkezdtem a tanulást. Tanulás közben kaptam egy SMS-t Nialltől. Megnéztem és egy csodás videót küldött.
Visszahívtam. - Hahahaha- köszöntem bele. - Mi van megkaptad?- kérdezte. - Szerinted? Na mindegy szia!- tette le a telefont. Majd folytattam a tanulást. Este fél 11-re végeztem. Aztán megfürödtem, átöltöztem pizsibe és elaludtam.............
Reggel arra keltem, hogy Dorothy ugrál rajtam. - Dor szállj már le rólam.- húztam a fejemre a takarót. - Ne-e-e-em!- ugrált tovább Dorothy.- Anya azt mondta keltselek fel mert neked kell el vinni az Ovi Buliba.- hagyta abba egy kicsit az ugrálást. Nem maradt ideje újból ugrálni mert megfogtam a kezét és lehúztam magam mellé. - Rendben de ha tovább ugrálsz, jön a csiki manó!- mosolyodtam el. És elkezdtem csikizni. - NEEEEEE!- visította és gyorsan kipattant az ágyamból és elkezdett futni a házban. Persze jó testvérhez méltóan utána futottam és megkergettem. Mikor elkaptam felvettem és megpörgettem. - Na és akkor most sipirc öltözni én is felöltözök és indulunk!- mondtam neki miután letettem. Elfutott a szobájába, én is elindultam, hogy felöltözzek. Kinyitottam a szekrényem és kivettem belőle egy fekete farmert egy pólót és mivel a mai nap hűvös volt egy pulóvert is.
Amikor lementem már a húgom kész volt így felvettem a baseball sapkám meg a cipőmet és indultunk is. Gyalog mentünk és én vittem azt amit Dor-nak kell vinnie mert valami főzés lesz. Anyunak és apunak is dolgoznia kellett ma úgyhogy én vittem el. Bekísértem egészen az óvónőhöz és amíg nem tudtam biztonságban azt amit vitt el sem mentem. Ez olyan 2 perc volt így elköszöntem tőle és indultam is. - Hányra kell Dorothyért jönnöm?- kérdeztem az óvónőt. - Hát olyan 2 órakor végzünk.- mosolygott. - Rendben Dorothy akkor 2-re jövök érted.- mondtam most már a húgomnak. - Rendben. Szia!- ölelt meg. - Szia húgi!- köszöntem el én is majd kiindultam az épületből. Mikor hazaértem egy üzenetet találtam az asztalon. Miszerint vásároljak be és készítsek valami kaját. Ott volt anya pénztárcája így elindultam bevásárolni. Anya írt fel egy listát is így aszerint vásároltam. Persze vettem magamnak egy csokit is. Otthon persze betettem helyette a pénzt. Hazaértem és elkezdtem kaját csinálni. Úgy döntöttem, hogy csinálok egy kis rakott krumplit. Előszedtem a hozzávalókat majd neki láttam. Közben bekapcsoltam a rádiót, hogy ne érezzem magam egyedül. Amíg sült a kaja kicsit táncoltam. De persze csak hülyeségből. Mikor kész volt és már hűlt is egy kicsit anyuék hazajöttek ebédelni. - Hmm kicsim ez nagyon finom.- mondta anya két falat között. - Köszi!- mondtam. Hamar megettük majd anyu és apu indult is vissza a munkahelyére. Persze előtte megkaptam a szokásos ,, Ne csináljatok sok hülyeséget a fiúkkal!" mondatot és, hogy menjek érte Dorothy-nak. Mire anyuék elmentek háromnegyed 1 volt. Vagyis mindjárt jönnek értem. Mivel nem volt semmi más teendőm ezért leültem tv-zni. - Agymosás, agymosás, hülyeség, ez meg mi?.... húú de nyálas.- kb. így váltogattam a csatornák végső kínomban megnéztem a sportcsatornákat de azokon is mind csak hülye foci ment. Nem szeretem a focit szerintem nem egyéb az a játék mint 11 őrült kerget egy labdát és összevissza rugdossák. Persze ez csak az én véleményem. Mire kiszörnyülködtem magam azon, hogy egyedül a Spongyabobot találtam értelmes műsornak (igen CSAK azt) csöngettek. Kikapcsoltam a tévét és odatrappoltam az ajtóhoz. Az ajtó kilátót eltakarták így kérdeznem kellett. - Ki az?- kiáltottam ki. - A mumus.- válaszolt egy ismerős hang vagyis a szöszke barátomé, Niallé. - Sajnálom. Idegeneket nem engedhetek be.- mondtam. - Akkor Niall vagyok.- mondta. Kinyitottam az ajtót. - Aha, persze.- mondtam neki. - Na jól van hagyjuk ezt. Indulhatunk?- kérdezte. - Pillanat.- válaszoltam és felrohantam a lépcsőn. Fogtam egy hátizsákot beledobtam a pénztárcám, az irataimat, a telefonom és egy fényképezőgépet.- Ok mehetünk.- mondtam miután lefékeztem Niall előtt. - Mégis hogyhogy most pakoltál össze?- kérdezte miközben beült a kocsiba. - Foci.- közöltem egyszerűen és beszálltam mellé az anyósülésre. - Ja már értem.- bólogatott miközben elindultunk. Az utat végig beszélgettük. Hiába találkoztunk tegnap akkor is van annyi mondanivalónk. Csak azt vettem észre, hogy lefékezett. - Megjöttünk.- mondta Niall majd kiszállt. Kinyitotta nekem az ajtót. - Rendben mire számítsak?- kérdeztem miközben kiszálltam. Niall nem válaszolt csak elindult. Követtem. - Csak utánad.- mondta Niall. - Csak utánad.- mondtam én is. - Nem, nem te vagy a vendég.- mondta Niall. - Tudod mit akkor menjünk be együtt.- mondtam. - Rendben.- mondta Niall. Megfogtam a kilincset és benyitottam. - Megjöttünk!- mondta Niall.- Lehetőleg ruhába gyertek le!- tette hozzá. Egy amolyan ,,Ez most komoly?" fejjel néztem rá Niallre. - Igen halál komoly.- bólogatott. Zajokat halottam fentről. Majd az elhalt és halottam egy sikítást. Niallel érdekesen egymásra néztünk. Majd Harry és Louis futott le a lépcsőn. Hozzáteszem sikongatva. - Nektek meg mi bajotok?- kérdeztem. - Eh-eh-eh.- kezdett bele Louis. - Egér.- mondta vékonyított hanggal. Én elkezdtem röhögni. Harry egy gyilkos pillantást vetett rám. - Te meg mit nevetsz?- kérdezte Louis. - Rajtatok.- mondtam.- Már nem azért de egy egéren mi olyan félelmetes?- kérdeztem. - MINDEN!!!- mondta most már az összes fiú mivel megérkezett Zayn és Liam is. - Jól van a fejem marad.-mondtam nekik.- Mutassátok meg azt a "szörnyet"!- mondtam nekik idézőjeleket rajzolva a szörny szónál. - Gyere!- jött oda hozzám Harry és megfogta a karomat majd elkezdett húzni. A többiek elől mentek. Odavezettek Harry szobájába. - Tessék ott van!- mutatott a szekrény mögé. Benéztem és egy nagyon aranyos egerecskét láttam bent. Tudom ez nagyon mézes-mázasan hangzik de ha egyszer az volt. Hátra néztem. - Ez most komoly?- kérdeztem suttogva nehogy megijesszem az állatot még jobban. - Igen.- suttogta vissza Harry. - De most miért suttogunk?- kérdezte Louis suttogva. Megforgattam a szemeimet majd felálltam. - Hozzatok magvakat de csak egy kis marékkel.- mondtam kicsit halkabban a normálnál. - Hé! Nem vagyunk csicskák!- mondta Zayn. - Ki fél az egerektől?- kérdeztem vissza. - Mi!- vágták rá egyszerre. - Hát akkor meg.- mondtam. Liam elindult lefele. Fél perc sem telt bele és jött is vissza. Odaadta a magvakat. Én vissza mentem a szekrényhez. Oda tartottam a kezemet úgy, hogy lássa. Persze rögtön kapcsolt és az éhség legyőzte a félelmet. Odajött és belemászott a tenyerembe. Elkezdett enni és észre se vette, hogy felálltam vele. A fiúk rögtön hátra ugrottak. - Azért ennyire ne legyetek bátrak nap hősei.- mondtam.- Hozzatok egy dobozt, forgácsot és magvakat. - Ez jó lesz?- kérdezte Harry feltartva egy pizzás dobozt. - Te meghibbantál?!- ordítottam suttogva. Majd megsimogattam az egeret. Elindultam lefele a nappaliba. Mikor leértem akkor indultak el a fiúk fentről. - Hát nem egy IQ fighterek.- mondtam az egérnek aki nagyban majszolt. - Héé!- mondta Niall. - Kibeszélsz minket egy egérrel?- kérdezte Liam. - Miket mondtál el rólunk?- húzta össze a szemét Louis miközben rám mutatott. - Inkább hozzátok amit mondtam. - Már itt is van.- jött Niall.- Ugye bele kellett tenni a forgácsot? - Még jó hogy neked volt kiskorodban hörcsögöd.- mondtam miközben beletettem a kis jószágot aki meglátva a többi magot rögtön enni kezdett. Harry hozott egy kést és egy celluxot. - Annyi ész már nem volt, hogy hozzál ollót?- kérdeztem majd választ sem várva elharaptam a celluxot. Leragasztottam kicsit, hogy ne jöjjön ki majd lyukat szúrtam levegőnek. - Na ez kész!- mondtam majd óvatosan letettem az asztalra.És ráírtam, hogy EGÉR. A biztonság kedvéért. - Amúgy szia Debbie!- mondta Liam. - Igen szia!- köszönt a maradék három fiú is. - Na mit csináljunk?- kérdezte Niall.- Debbie? - Rám ne nézz!- ráztam meg a fejem. A fiúk kitalálták, hogy előbb beszélgessünk. Mind leültünk a földre és kezdődött a csevej. Kérdezgettem őket én is de inkább ők kérdeztek. - Mégis mennyi az idő?- kérdeztem riadtan. - Háromnegyed kettő. Miért?- kérdezte Liam. - Óóó basszus!- csaptam a fejemre és gyorsan felpattantam. - Mi az?- kérdezte Louis. - El kell mennem.- mondtam és már indultam az ajtó felé. - De miért?- állított meg Niall. - Húúú.- fújtam ki a levegőt.- Na szóval az van, hogy a húgomnak ma van az Ovi-Bulija és nekem kell érte mennem kettőre.- mondtam. - Rendben veled megyünk.- mondta Louis és elkezdtek szedelődzködni. - És Dorothy-t ide hozzuk vissza. A szüleid biztos nem mondanak nemet.- mondta Liam. - Azért annyira ne legyél biztos benne.- mondta és előkaptam a telefonomat. Tárcsáztam anyut. Kicsöng, kicsöng.... leteszem. Majd rá 10 másodpercre megszólal a telefonom. - Szia Anyu!- köszöntem neki. - Szia Debbie! - Anyu mi lenne ha... - Mi lenne ha...- ismételte meg. - Miután elhoztam Dorothyt idehoznám őket a fiúkhoz.- vetettem fel. - Ez jó ötlet nyugodtan legalább nem lesztek egyedül.- mondta.- Na nekem most dolgoznom kell szia jó legyél! - Szia anya!- tettem le. - Na?- kérdezte Harry izgatottan. - Hát......- húztam.- megengedte. - Oké akkor irány a kocsi.- mondta Niall. - Én még elmegyek átöltözök.- mondta Liam. Harry is ezt mondta. - Majd akkor megvárunk a kocsiban titeket.- mondta Louis majd elindultunk. A fiúk túlságosan is mosolyogtak. Nem tetszik ez nekem! Mikor kiértünk a garázsba elindultak egy kis busz felé. Mikor közelebb értünk hozzá megértettem a vigyorgásuk okát.
Ez a Scooby Doo-ból ismert kisbusz féleség volt. - Ezzel megyünk a húgodért.- mondta Niall. És a fiúk beszálltak a kocsiba. Louis hátra, Niall meg Zayn előre. - Ebbe én nem szállok be.- makacsoltam meg magam. - Dehogynem!- halottam hátulról Liam hangját majd Liam felvett és betett a kocsi hátsó részébe amíg Harry beszállt előre. - Ez nem ér!- néztem szúrós tekintettel Liamre. Liam csak ártatlanul megvonta a vállát. - Inkább induljunk!- mondtam. - Kérésed számomra parancs!- indította be Niall az autót. Az utat végig hülyéskedtük hátul. Észre se vettem amikor megálltunk. - Rendben akkor mindjárt visszajövök!- szálltam ki a kocsiból. Aztán elindultam az óvoda felé. Az ajtóban megláttam a húgomat. Ő is meglátott és elkezdett futni felém.
Mikor odaért hozzám felkaptam és megpörgettem. - Szia!- ölelt meg miután letettem a talajra. - Szia! Na milyen volt?- kérdeztem meg. - Szuper volt!- kiáltott egyet. - Mit bográcsoltatok?- kérdeztem. - Galaktikus űrlevest.- mondta. - Most komolyan.- mondtam - Valamilyen pörköltet. De finom volt.- mondta.- És most gyalogolnunk kell?- kérdezte. - Hát nem kocsival jöttem.- mondta. - De nincs is jogsid.- mondta. - Tudod most nem haza megyünk.- mondtam neki. - Hanem?- tette csípőre az egyik kezét számon kérően. - A fiúkhoz.- mondtam. - Úgy érted Niallékhez?- kérdezte az izgatottságtól vékonyabb hangon. Bólintottam. Elsikította magát. - Mi lesz ha meglátod őket?- kérdeztem.- De inkább induljunk.- nyújtottam a kezem. Dor megfogta és elindultunk. Mikor odaértünk egy még nagyobbat sikított mivel a fiúk kiszálltak a kocsiból és ott álltak és vártak. A sikítás után mindegyikőjüket megölelte. - De rég láttalak.- mondta Niall mikor rajta volt a sor. - Én is téged.- mondta mikor elengedte. Niall volt az utolsó. Így beszálltunk a kocsiba. - És mit csináltatok ma Dorothy?- kérdezte Louis. - Intergalaktikus űrlényeket hívtunk meg és együtt táncoltunk. És megtanítottak lőni a lézerpisztollyal. Ja és cserébe főztünk nekik Galaktikus űrlevest. Csak mivel fényévekre laknak tőlünk ezért hamar elmentek.- mesélte Dor. A fiúk tágult szemekkel bámultak rá. Niall nem mivel ő az utat figyelte. De Zayn és Harry hátrafordultak. Mivel Dor látta, hogy érdekli a fiúkat ezért tovább folytatta. Egyszer csak leblokkolt. Konkrétan teljesen lefagyott. Lélegezni is lassan lélegzett. - Dor mi az?- kérdeztem meg rögtön aggódó nővérként. - Otthagytuk Shannon és Ted-et.- kiáltotta. Niall rögtön fékezett és visszafele vette az irányt. De jóval gyorsabban mint az előbb. 2 perc és ott voltunk. - Hol vannak?- kérdezte. Dor kiszállt és elindult. Jót röhögtem a fiúkon mert szerintem azt hitték igaz gyerekről van szó. - Debbie kik ezek a Ted és....- kezdte Liam. - Shannon.- fejeztem be helyette.- Ő Dornak az egyik babája és a plüss macija.- nevettem rajtuk. - Jaaa.- mondta Louis. És a fiúk is röhögni kezdtek saját magukon. Pár perccel később Dorothy a két játékát ölelgetve rohant vissza. Mikor ez a "krízis" elhárult nyugodtan indultunk a fiúkhoz. Mikor a kiszálltunk és a ház elé értünk hirtelen befogtam Dor szemét. - Niall emlékszel mit mondtam tegnap?- kérdeztem. - Sok mindenről beszéltünk most így nem.- rázta meg a fejét. - Azt mondtam, hogy a húgom 10 éves koráig nem nézhet horrort.- mondtam. - Ja...- gondolkodott el.- HÉÉÉÉ!- csak eszébe jutott. Jót nevettem rajta majd elvettem a kezem. A délután csak úgy elrepült. Dor elmesélte a tegnapi megmentését. - Ööö Dorothy én nem így emlékszem erre.- mondta Niall. - Pedig így történt.- mondta a húgom. Majd folytatta a történetét. Sokat játszottunk és a fiúk is tök jól elvoltak a húgommal. Majd 19 órakor haza kellett mennünk. - Majd én haza viszlek titeket!- mondta Liam. A fekete kocsijával mentünk haza. Mikor kiszálltunk elköszöntünk tőle. - Köszönjük ezt a délutánt.- mondtam. - Igen és majd még utazhatok a Scooby Doo-s buszban?- kérdezte boci szemekkel Dorothy Liam-et. - Persze. Majd megbeszéljük mikor.- mondta és a húgom megölelte. - Na jó éjt!- mondtam és elindultunk Dorral a házunk felé. - Neked is Batman!- kiáltott utánam. Megfordultam intettem neki majd bementünk. Anyunak elmeséltük a napunkat majd egy isteni vacsi után egy kakaóval a kezünkben leültünk tv-zni. Megnéztük az Oroszlánkirály 2-őt Dor kérésére majd az én kérésemre megnéztük a Feketén Fehéret. Ennek a vége felé Dor bealudt így miután vége lett felvittem a szobájába. Majd én is elmentem aludni.................
A suli, nem tudom, hogy ki hogy van vele de én a sulit az én börtönömnek érzem. És nem azért mert esetleg sok a tanulni való vagy valami.....Hanem azért mert úgy érzem mint ha lekötnének és nem bírnék mozogni. Az egyetlen jó óra a tesi és talán a kémia. Nekem a lételemem a mozgás és más emberekhez képest nekem nincs facebookom. Igen, NINCS FACEBOOKOM. Azért mert szerintem nem érdemes egy olyan lánynak közösségi oldalon fent lennie aki szinte soha nem szokott netezni, mert inkább barátaival tölti az idejét a SZABADBAN. És ha valamit üzenni akarnak ott az e-mail címem vagy a mobilom. Ilyen gondolatokon eszeltem a matekórán amíg meg nem halottam a csengőt. A mai nap hét óránk volt és a matek volt a hatodik. Hál' istennek az utolsó óránk tesi. Gyorsan összepakoltam és odamentem Hope-hoz, a legjobb barátnőmhöz aki beadta a plusz munkáját. Miután végzett együtt mentünk el a szekrényünkhöz. Egymás mellett van a szekrényünk. Mindketten kicseréltük a táskánkat tornazsákra, majd elindultunk a lányöltözőbe. Miközben öltöztünk beszélgettünk a nővéréről. - Hayley azt mondta nagyon jó Skóciában élni...- mondta Hope, de elhallgatott. Tudtam, hogy rosszul érintette az amikor a nővére elköltözött tőlük. Ott voltam amikor Hayley felszállt a repülőre, amikor megnyugtatóan átölelte Hope-ot. Amikor tőlem búcsúzott és a fülembe súgta: ,,Vigyázzatok magatokra!". És az a nap mai napig élesen az eszemben van. Azóta sokat web kameráznak. - Nyugalom. Tudod, hogy ügyes Hayley. Hisz ismerjük mind ketten.- küldtem barátnőm felé egy bátorító mosolyt. Hope megrázta a fejét mintha kirázná belőle ezt a témát és elkezdett egy teljesen más beszélgetést. - Jössz nyújtani?- állt fel és kíváncsian rám nézett. Bólintottam majd elindultunk az öltöző egy elvontabb helyére. Elkezdtünk nyújtani. Na jó inkább bemelegítettünk de nagyon hajlékonyak vagyunk. Mikor ezzel végeztünk bejött a tanárnő így mindenki kiindult az udvarra. Bemelegítésként kellett két nagy kört futni. Én és Hope vagyunk a legjobb futók de úgy, hogy köröket rá szoktunk verni a többiekre. Már sok futóversenyt nyertünk meg de csak azért mert a tanárnő beírt minket. Mint mindig most is elsők voltunk. És még csak ki sem fulladtunk. - Remek idő!- mondta a tanárnő. Pár perc múlva jöttek a többiek is. Majd bementünk a teremben ahol röplabdát játszottunk. Óra végén még az öltözőben mondta Hope, hogy nem tudunk együtt menni mert maradnia kell olvasókörre. Így még a bokszunknál elköszöntem tőle. A hátamra kaptam a hátizsákom és a tornacuccom a kezembe fogtam majd elindultam hazafelé. Mivel május eleje volt nem volt hideg ezért egy póló+farmer+tornacsuka "kollekcióban" voltam. Mikor kiléptem a suli kapuján, a májusi napsütésben egy ismerős alakot pillantottam meg a lépcsőn háttal állva. - Niall?- kérdeztem tőle. A szőke barátom megfordult és mosolyogva intett nekem. - Szia Debbie!- köszönt. - Hogyhogy itt vagy?- kérdeztem. - Hát eléd jöttem...- mondta nemes egyszerűséggel. - Nem mondod azt hittem Harry Pottert várod.- mondtam neki tetetett csodálkozással. Ezen elröhögte magát és megvillantak a fehér fogai.- Amúgy miért? - Azért mert szabadságon vagyunk és gondoltam meglátogatlak.- mondta Niall. - Értem akkor indulhatunk haza?- kérdeztem. Niall bólintott és elindultunk. Egy ideig csendben voltunk majd sóhajtottam egy nagyot. - Mi a gond?- kérdezte aggódó tekintettel - Hát az.......- néztem fel költőien az égre.- hogy azt hittem, hogy minimum limuzinnal jössz.- mondtam tetetett csalódottsággal. - Ó elnézést máskor csak azzal szoktam járni.- mondta nevetve. - És most bezzeg nem. Látom én, hogy sajnálod tőlem.- folytattam a hülyéskedés. Mindig ezzel szoktam hülyíteni. Én egyáltalán nem látom benne azt a Niall Horan-t aki az 1D énekese...Én Niall Horan-t látom aki az én gyerekkori legjobb barátom. Az utat végig hülyéskedtünk. Mikor a házhoz értünk én befordultam de Niall tovább ment. - Mr. Horan mégis merre megy?- kérdeztem már fuldokolva a röhögéstől. - Ja, hogy még itt laktok?- fordult vissza hirtelen. - Igen képzeld el még mindig. Miért te hetente váltogatod a házaidat?- kérdeztem. - Csakis.- mondta miközben beléptünk az ajtón. - SZIA ANYA! MEGJÖTTÜNK!- üvöltöttem miközben lerúgtam magamról a csukámat. A mellettem álló szöszke pedig befogta a fülét. - Te hangosodtál vagy csak én szoktam el tőle?- kérdezte. Kuncogva megvontam a vállam. - Szia Debbie! Ki az csak nem Niall van itt?- jött ki a konyhából anya.- Szervusz Niall! - Jó napot Mrs. Black!- köszönt vissza. - Akkor mi a szobámba leszünk.- mondtam és megfogtam Niall karját és elkezdtem felhúzni a lépcsőn. - Debbie de nincsen leckéd?- kérdezte anya. - Anya péntek van.- mondtam neki. - Jaj tényleg!- mondta anya.- Akkor jó szórakozást!- mosolyodott el. Gyors felfutottam a lépcsőn. Niall nem tudta tartani a lépést velem ezért én már bent voltam a szobámban amikor bejött. - Átrendezted?- kérdezte miközben leült az egyik babzsákfotelembe. - Igen miért?- kérdeztem. - Semmi. Csak olyan más.- vonta meg a vállát. Igazából a szobám valami ilyesmi lenne:
- Na és mit csináljunk?- törtem meg a beállt csendet. - Dobolsz még?- kérdezte. - Hát persze ez micsoda kérdés!- mondtam neki. - Akkor énekelnél nekem?- kérdezte felcsillanó szemmel. - Dobolni dobolok de énekelni nem fogok. Bármilyen szépen is nézel.- mondtam, de közben kiskutyapofit vágott. Nincs rossz hangom de nem is szép. Olyan semleges ezért is mindig Niall énekelt. - Na legyél már jó fej.- mondta. - Mi vagy te kislány, hogy hisztizel?- kérdeztem. És kész erre beduzzogta magát és még könnyeket is láttam megcsillanni a szemében.- Niall, nem akarlak megbántani de amióta a One Directionben vagy azóta jóval érzékenyebb vagy.- mondtam neki és igazam volt. Régebben egy ilyenért nem sértődött meg, hanem valamit röhögve visszavágott. Öt perc néma csönd állt be közöttünk. - Bocsi de így is elég sokan utálnak...- nézett rám. - Akkor miért pont hozzám jöttél? Tudod, hogy piszkálódok....de persze csak egészségesen.- mondtam és odamentem hozzá. - Jó mindegy is. Amúgy azért kéne énekelned mivel a fiúk még nem hallottak és kérték, hogy vegyelek fel.- mosolyodott el. Vagyis sikerült visszahozni a jókedvét. Egyszer csak megrezzent a telefonja.- Nincs kedved eljönni hozzánk holnap?- nézett föl a telefonjából. - Kitalálom a többiek írták?- kérdeztem. - Igen.- bólintott. - Hát megnézem a naptáramat.- mondtam. És felálltam és megnéztem a kis kalendárkám. De persze ezt az egészet azért csináltam, hogy húzzam Niall agyát.- Hmmm.....- mondtam. - Mi az?- kérdezte röhögve. Gondolom rájött, hogy ez az egész csak hülyéskedés. - Hát....... Még éppen nincs arra napra programom.- mondtam. - Miért vasárnapra mi a programod?- kérdezte. - Tanulás+ BMX-ezés.- közöltem egyszerűen. - Értem.- bólogatott.- Akkor visszaírhatom, hogy jössz? - Felőlem.- mondtam. Miután végzett a telefonába való pötyögéssel elkezdtünk beszélgetni. - Mióta nincs fogszabályzód?- kérdeztem meg. - Hát ezelőtti héten szedték le.- mondta. Megértően bólintottam. Egyszer csak hallottam anya hangját. - Debbie!- kiabálta. Gyorsan felpattantam és elkezdtem rohanni. Az nem nagyon érdekelt, hogy Nialll követett-e, de hallottam, hogy igen. - Igen?- értem le fénysebességgel. - Nem vinnétek el apádnak a vacsoráját a yard-ra?- kérdezte. Anya eléggé le van terhelve mivel dolgozik plusz minket is gondoz úgyhogy amikor csak tudok segítek neki. - De persze.- válaszolt helyettem Niall. Elvettem anyutól a zacskót, felvettük a cipőnket Niall-el és elindultunk a yardra. Apa rendőr és most éjszakázik. Niall-el egy csomót hülyéskedtünk. És mivel Niall-el voltam ezért jól jött, hogy gyorsan futok mivel a fanoknál leragadtunk volna ha nem futunk. Viszonylag épp bőrrel beértünk a rendőrségre. Gondolom pár paparazzi lekapott minket és most ezen fognak csámcsogni. De Niall úgyis le tudja rendezni. - Jó napot! Adam Black-hez jöttem.- mondtam az ügyeletesnek. - Ááá szia Debora! Apukád az irodájában van gondolom tudod, hogy hol.- mutatott a lépcső felé. - Köszönöm viszontlátásra!- köszöntem el. Niall-nek intettem, hogy jöjjön. Sokat jött már velem régebben apuhoz. Csak azóta apu irodája arrébb költözött. És mivel ezt Niall nem tudta ment volna a régihez. - Niall apának már nem ott van az irodája.- mondtam kuncogva. - Akkor mutassa az utat hölgyem...- mutatott előre. Hamar elintéztük a kajahordást még apu és Niall váltott is pár szót. Mikor hazaértünk rögtön kaptuk az újabb feladatot. - Debbie nem hoznád el...- kezdte el anya de nem hagytam, hogy befejezze. - Rendben de ha nem haragszol el viszem a Mekibe oké?- kérdeztem vissza. - Köszönöm tudod most apád néhány munkatársát várja vacsorára és.... - Tudom anyu. Akkor még ha nem gond elviszem moziba is. Szia majd jövünk.- adtam egy puszit anyunak majd kihúztam Niallt az ajtón. - Na jó ez valami új dolog, hogy gondolat olvasó vagy?- nézett rám hülyén. - Niall nem volt elég egyértelmű?- kérdeztem. - Nem.- rázta meg a fejét. - Dor-ért megyünk és elvisszük moziba meg mekibe.- magyaráztam meg neki. Dor az én húgocskám. Imádom. Mindketten D betűs nevűek vagyunk. Ezért szoktunk azzal hülyéskedni, hogy néhanapján nevet cserélünk. Dor -más néven Dorothy- most 6 éves és jövőre megy suliba. Nagyon aranyos kislány de persze sokban hasonlítunk. - Tényleg! Őt olyan rég láttam.- mondta. Ezután elkezdtünk beszélgetni arról, hogy mit nézzünk majd. Niall horrort akart. - Te hülye! Dor 10 éves koráig nem nézhet HORRORT!- toltam meg a horror szót. - Jaaaa.... De ha 10 éves lesz megnézetek vele egy horrort az biztos.- mondta. - Vidd el a házatokba az biztos horrorisztikus.- szóltam vigyorogva. - Hééé ez csúnya volt. Ezért valaki holnap nem jöhet el hozzánk.- tetette a duzzogást. - Ez mos kinek büntetés mert nekem nem az biztos és tudom, hogy holnap azt akarjátok, hogy énekeljek de most mondom, hogy nem fogok.- jelentettem ki. - A francba!- csettintett.- Tényleg gondolat olvasó vagy. - Hát ez ilyen.- mondtam. Már ott voltunk az ovi előtt amikor megpillantottam valamit. Ez a valami az volt, hogy Dorothy ott állt az ovi előtt egyedül. Erre odament hozzá egy 3 nagyobb fiúból álló társaság és bele kötöttek. Lökdösték. Erre elkezdtem rohanni a húgom felé. Mikor odaértem a fiúk leálltak. - Mi a bajotok fiúk?- kérdeztem meg miközben a 3 fiú és Dor közé álltam. - Ööö..semmii.- kezdtek el össze vissza dadogni. És ekkor jöttem rá, hogy ezek szájkaratésok, csak a kisebbel kezdenek ki. - Ha még egyszer meglátlak titeket, hogy a húgomat zaklatjátok annak nem lesz jó vége.- fenyegettem meg őket. - Re-e-e-nd-d-ben.- dadogtak. - Akkor most legyetek jók és húzzatok el!- szólalt meg Niall. Az a 3 gyerek olyan gyorsan elfutott, hogy öröm volt nézni. Dorothy már sírt és Niall átölelte. - Cssss semmi baj.- mondta Niall. Kicsit csöndesedett majd újra előtört belőle a sírás így Niall átadta nekem. - Nyugi Dor. Most már nem nem fognak bántani azok a tökfejek.- mondtam neki miközben öleltem.- Meg amúgy is, hogy megyünk úgy moziba meg Mekibe ha szomorú vagy. toltam el magamtól, hogy rá nézhessek. Persze a tervem bevált és rögtön eltűntek a könnyek a szeméből. - Mozi? Meki?- kérdezgette izgatottan. - Igen az.- bólogattunk Niallel. - Hát akkor mire várunk?! Irány a Mc'Donalds!- kiáltotta majd diadalittasan elindult. - Dorothy a meki erre van.- mutatott a másik irányba Niall. - Hát tudom. Csak teszteltelek titeket.- fordult meg. - Rég nem láttam már a húgod.- mondta Niall. Egy csodás napot töltöttünk el így hármasban. Megnéztük a Szépség és a Szörnyeteget 3D-ben. Tudom lányos de Dor még szereti. Mikor haza értünk akkor az autóból ítélve apa munkatársai már elmentek. Niall nem jött be még az ajtóban elköszönt. - És holnap mikorra menjek?- kérdeztem. - Miről beszélsz? Érted jövök.- mondta. - Jó és mikor? Mert titeket ismerve viccből eljöttök hajnali 3-kor is.- mondtam. - Hát úgy 1 órakor jó lesz?- kérdezte. - Megfelel. Na szia.- köszöntem el. - Szia!- elköszönt majd már fordult is meg és elment. Mikor bementem már Dor mesélte a mai napunkat. Azt is belevette, hogy mentettük meg őt. Kicsit kiszínezte a történetet. Belevett mutáns szörnyeket, arkangyalokat meg még egy csomó fantasy lényt. Persze miután elment aludni elmeséltem az igazi történetet. - Amúgy Dorothy remek fantasy könyv író lehetne.- mondtam anyunak. - Igen már látom is.... Dorothy Black a 6 éves könyv író.- mondta anya viccelődve. - Én szívesen leírom a történetét a nevében.- mondtam én is viccesen. Segítettem anyunak elmosogatni majd miután ittam egy pohár kakaót elindultam lefeküdni....
Debora Black egy átlagos lány. Van egy legjobb barátja Niall Horan akivel kicsi kora óta haverok. SOHA nem voltak többek és SOHA nem is lesznek. Ismeri az egész bandát. Niall-t azóta csak ritkán látja mióta befutott. Azonban az élete megváltozik amint történik egy baleset. A One Directionnek örökre vége... Debbie nem láthatja őket többé. Majd egyszer csak találkozik Niall-el egy elhagyatott erdőben. De mégis, hogyan ha Niall és a többiek is meghaltak egy autóbalesetben? Niallék megváltoztak.... Debbie ezt el is fogadja...de ekkor történik meg, hogy elérkezik a lány 18. szülinapja. Debbie rájön, hogy mire született.... De az ami Debbie lett nem barátkozhat a Niall fajtájával. Megutálja őket. Persze erről a fiúk nem tudnak hisz nem találkoznak Debbievel, mert a lány elköltözött. Messze tőlük..... Messze az eddigi életétől. Vajon újra barátok lehetnek? Vajon teljesülhet Liam vágya aki bele van esve a lányba? Vagy a lány ott hagyja őket ÖRÖKRE? Ha érdekel olvasd a blogot..........
