16.) Egy átlagos szombat...

Hayley szemszöge:

Délelőtt kilenc van és én kint vagyok szemlén. Az egész éjszakámat azzal töltöttem, hogy farkasként jártam a határvonalat és figyeltem, hátha valami gyanúst észlelek. Az előző nap jó részét alvással töltöttem. A munkahelyemen meg szabit vettem ki, mindig ez van ha szemlére osztanak. Én, Grace, Zack vagy Mike vagyunk a legtöbbször ebben a pozícióban a fajtánk miatt. Ugyebár 3 fajta vérfarkas létezik: fehér, szürke és fekete. És ezeknek a színeknek mind megvan a jelentése. Régen amikor még az őseink tényleg csak farkasok voltak akkor rájöttek, hogy átlagosan a fekete farkasok a legerősebbek és leggyorsabbak, így őket küldték harcolni és ők feleltek a falka biztonságáért. Voltak a fehér farkasok ők találták meg az élelmet és a legjobb búvóhelyeket. És voltak a szürkék - ami én is vagyok- akik a legkisebb neszt is kifigyelték és rögtön szóltak ha ellenséges élőlény tért a területre, ráadásul a legjobban mi mérjük fel az útvonalakat akár menekülésről van szó akár a stratégiai támadásoknál. És mivel mi négyen vagyunk csak szürkék ezért van ez. Nappal átlagosan nem kell őrködnünk csak óránként kijárni ellenőrizni. Viszont kilenckor végzünk szóval én miután egy utolsó kört jártam fogtam magam és visszakocogtam a házba. Egy átlagos szombati nap látványa tárult elém: Zack kaját csinál, Ty őt fárasztja, Mike és Logan tévézik, Jane a fejhallgatóval a fején nézi a kártyákat (ne kérdezzétek, csak ő tudja mi is az pontosan), Grace és April nagy valószínűséggel alszik. Jazmine laptopozik és Hope pedig nem tudom hol van. Igen most már a húgom is hivatalosan a falka tagja. Örülök neki, bár bevallom megijedtem amikor kiderült, hogy fekete farkas. Egyrészt nagyon ritka, hogy lányból legyen egy fekete, másrészt elégérdekesen sikerült átváltoznia.
Tudni kell, hogy az első farkassá változás nagyon nehéz. Nem tudja az ember, hogy mikor, hol és mennyire fog fájni. Igen fájni, de csak az első szokott fájni meg ha az illető sok idő után először változik át. Hope-nál úgy sikerült, hogy épp errefelé tartott taxival, amikor rájött, hogy ez történik vele. No, már most eléggé ritka, hogy egy farkas visszatudja tartani a farkasságát, főleg az első átváltozást. Legtöbbször akkor változunk át amikor akarunk, de ha nagyon-nagy a veszély akkor akarva-akaratlanul is megtörténik...
Hope-re én vártam a ház előtt amikor megérkezett. Nem mondott semmit, amint elment a taxi eldobta a cuccait és felsikított. Aztán mire kettőt pislogtam átváltozott.Mivel én voltam egyedül otthon, ezért nem tudtam segítséget kérni a többiektől. Szóval az emlékeimre hagyatkoztam.
- Hope! Nyugalom!- mondtam neki halkan. A húgom úgy reszketett félelmében.- Nem lesz semmi baj. Csukd be a szemed!
Erre elég érdekesen nézett rám, nem tudta mit akarok. De lecsukta a szemét. 
- Most csak figyelj a légzésedre! - láttam ahogy egy idő után a mellkasa már nem zihált annyira. - Oké és akkor most figyelj a körülötted lévő környezetedre!
Ezután szétnéztem és én is átváltoztam. Odamentem hozzá és megnyaltam az arcát. Erre öszerezzent és kinyitotta a szemét. 
- Szia!-vakkantottam. 
- Hayley!- kiáltotta azzal már rám is ugrott ezzel leteperve a földre. És összevissza nyalta az arcomat. 

Vagy egy óráig a ház körül futkároztunk és közbe mutattam pár trükköt. 
- És, hogy lehet visszaváltozni?- kérdezte meg a tesóm. 
- Óóó, hát az nagyon egyszerű! Csak képzeld el magad emberként, majd gondolj arra ahogy a tagjaid visszaváltoznak emberivé. Így!- azzal én vissza is változtam. Hope-nak sem kellett sok és már újra ember volt.
- Olyan jó, hogy újra láthatlak!- ölelt meg. Ezután a cuccait bevittük a házba és megmutattam neki a szobáját ami az enyém mellett van. Amíg berendezkedett én csináltam forró csokit meg egy tálba kiöntöttem egy zacskó chipset. És ezután a kanapén ülve behoztuk az elmaradt éveket....................

*************************************

Vissza a jelenbe! Felmentem az emeletre és úgy döntöttem megnézem, hogy Hope nem-e a szobájában van. És ráhibáztam.
- Szia!-köszöntem.
- Szia!- köszönt, de a szemét le nem vette az ablakról.
- Mi a baj?- lépkedtem oda mellé.
- Semmi.- vonta meg a vállát.
- Naa! Tudom jól, hogy van valami.- noszogattam.- Hiányzik Debbie, igaz?
- Igen. Úgy érzem cserben hagytam.
- Miért?- néztem rá érdeklődve.
- Hát...- kezdte.- Tudod mielőtt eljöttem, előtte két héttel Debbie-nek meghalt öt barátja is.
Nekem meg csak kerekedett a szemem.
- Hogyhogy?
- Hát nem tudom mennyire vagy tisztában a sztárvilág híreivel....
- Pár dolgot tudok.
- Akkor azt is tudod, hogy a One Direction életüket vesztették egy autóbalesetben? 
- Igen de ez, hogy jön...... ismerte őket?- kerekedett ki ismét a szemem.
- Igen. Az egyiküket baba kora óta. Én nem ismertem őket. Viszont Debbie-t nagyon rosszul érintette ez az esemény és én pont elmentem. Nem is tudom, hogy most, hogy lehet. 
- Figyelj ez nem a te hibád. És hidd el szerintem Deb elég erős csaj ahhoz, hogy túltegye magát a gyászon. Szóval emiatt ne búsulj! Oké?
- Rendben.- mosolyodott el.- És milyen volt a műszakod?
- Nem volt különösebben semmi. De jó, hogy mondod megyek is jelenteni. Lejössz?- a húgom bólintott és együtt mentünk le a nappaliba. Én jelentettem Mike-nak, aztán pedig jött az ebéd. Zack megint finomat alkotott. Kaja után én elmentem körülnézni és a nap további része abból állt, hogy óránként elmentem ellenőrizni egészen este 9-ig. Szóval jó napom volt.