- Hayley azt mondta nagyon jó Skóciában élni...- mondta Hope, de elhallgatott. Tudtam, hogy rosszul érintette az amikor a nővére elköltözött tőlük. Ott voltam amikor Hayley felszállt a repülőre, amikor megnyugtatóan átölelte Hope-ot. Amikor tőlem búcsúzott és a fülembe súgta: ,,Vigyázzatok magatokra!". És az a nap mai napig élesen az eszemben van. Azóta sokat web kameráznak.
- Nyugalom. Tudod, hogy ügyes Hayley. Hisz ismerjük mind ketten.- küldtem barátnőm felé egy bátorító mosolyt. Hope megrázta a fejét mintha kirázná belőle ezt a témát és elkezdett egy teljesen más beszélgetést.
- Jössz nyújtani?- állt fel és kíváncsian rám nézett. Bólintottam majd elindultunk az öltöző egy elvontabb helyére. Elkezdtünk nyújtani. Na jó inkább bemelegítettünk de nagyon hajlékonyak vagyunk. Mikor ezzel végeztünk bejött a tanárnő így mindenki kiindult az udvarra. Bemelegítésként kellett két nagy kört futni. Én és Hope vagyunk a legjobb futók de úgy, hogy köröket rá szoktunk verni a többiekre. Már sok futóversenyt nyertünk meg de csak azért mert a tanárnő beírt minket. Mint mindig most is elsők voltunk. És még csak ki sem fulladtunk.
- Remek idő!- mondta a tanárnő. Pár perc múlva jöttek a többiek is. Majd bementünk a teremben ahol röplabdát játszottunk. Óra végén még az öltözőben mondta Hope, hogy nem tudunk együtt menni mert maradnia kell olvasókörre. Így még a bokszunknál elköszöntem tőle. A hátamra kaptam a hátizsákom és a tornacuccom a kezembe fogtam majd elindultam hazafelé. Mivel május eleje volt nem volt hideg ezért egy póló+farmer+tornacsuka "kollekcióban" voltam. Mikor kiléptem a suli kapuján, a májusi napsütésben egy ismerős alakot pillantottam meg a lépcsőn háttal állva.
- Niall?- kérdeztem tőle. A szőke barátom megfordult és mosolyogva intett nekem.
- Szia Debbie!- köszönt.
- Hogyhogy itt vagy?- kérdeztem.
- Hát eléd jöttem...- mondta nemes egyszerűséggel.
- Nem mondod azt hittem Harry Pottert várod.- mondtam neki tetetett csodálkozással. Ezen elröhögte magát és megvillantak a fehér fogai.- Amúgy miért?
- Azért mert szabadságon vagyunk és gondoltam meglátogatlak.- mondta Niall.
- Értem akkor indulhatunk haza?- kérdeztem. Niall bólintott és elindultunk. Egy ideig csendben voltunk majd sóhajtottam egy nagyot.
- Mi a gond?- kérdezte aggódó tekintettel
- Hát az.......- néztem fel költőien az égre.- hogy azt hittem, hogy minimum limuzinnal jössz.- mondtam tetetett csalódottsággal.
- Ó elnézést máskor csak azzal szoktam járni.- mondta nevetve.
- És most bezzeg nem. Látom én, hogy sajnálod tőlem.- folytattam a hülyéskedés. Mindig ezzel szoktam hülyíteni. Én egyáltalán nem látom benne azt a Niall Horan-t aki az 1D énekese...Én Niall Horan-t látom aki az én gyerekkori legjobb barátom. Az utat végig hülyéskedtünk. Mikor a házhoz értünk én befordultam de Niall tovább ment.
- Mr. Horan mégis merre megy?- kérdeztem már fuldokolva a röhögéstől.
- Ja, hogy még itt laktok?- fordult vissza hirtelen.
- Igen képzeld el még mindig. Miért te hetente váltogatod a házaidat?- kérdeztem.
- Csakis.- mondta miközben beléptünk az ajtón.
- SZIA ANYA! MEGJÖTTÜNK!- üvöltöttem miközben lerúgtam magamról a csukámat. A mellettem álló szöszke pedig befogta a fülét.
- Te hangosodtál vagy csak én szoktam el tőle?- kérdezte. Kuncogva megvontam a vállam.
- Szia Debbie! Ki az csak nem Niall van itt?- jött ki a konyhából anya.- Szervusz Niall!
- Jó napot Mrs. Black!- köszönt vissza.
- Akkor mi a szobámba leszünk.- mondtam és megfogtam Niall karját és elkezdtem felhúzni a lépcsőn.
- Debbie de nincsen leckéd?- kérdezte anya.
- Anya péntek van.- mondtam neki.
- Jaj tényleg!- mondta anya.- Akkor jó szórakozást!- mosolyodott el. Gyors felfutottam a lépcsőn. Niall nem tudta tartani a lépést velem ezért én már bent voltam a szobámban amikor bejött.
- Átrendezted?- kérdezte miközben leült az egyik babzsákfotelembe.
- Igen miért?- kérdeztem.
- Semmi. Csak olyan más.- vonta meg a vállát. Igazából a szobám valami ilyesmi lenne:
- Dobolsz még?- kérdezte.
- Hát persze ez micsoda kérdés!- mondtam neki.
- Akkor énekelnél nekem?- kérdezte felcsillanó szemmel.
- Dobolni dobolok de énekelni nem fogok. Bármilyen szépen is nézel.- mondtam, de közben kiskutyapofit vágott. Nincs rossz hangom de nem is szép. Olyan semleges ezért is mindig Niall énekelt.
- Na legyél már jó fej.- mondta.
- Mi vagy te kislány, hogy hisztizel?- kérdeztem. És kész erre beduzzogta magát és még könnyeket is láttam megcsillanni a szemében.- Niall, nem akarlak megbántani de amióta a One Directionben vagy azóta jóval érzékenyebb vagy.- mondtam neki és igazam volt. Régebben egy ilyenért nem sértődött meg, hanem valamit röhögve visszavágott. Öt perc néma csönd állt be közöttünk.
- Bocsi de így is elég sokan utálnak...- nézett rám.
- Akkor miért pont hozzám jöttél? Tudod, hogy piszkálódok....de persze csak egészségesen.- mondtam és odamentem hozzá.
- Jó mindegy is. Amúgy azért kéne énekelned mivel a fiúk még nem hallottak és kérték, hogy vegyelek fel.- mosolyodott el. Vagyis sikerült visszahozni a jókedvét. Egyszer csak megrezzent a telefonja.- Nincs kedved eljönni hozzánk holnap?- nézett föl a telefonjából.
- Kitalálom a többiek írták?- kérdeztem.
- Igen.- bólintott.
- Hát megnézem a naptáramat.- mondtam. És felálltam és megnéztem a kis kalendárkám. De persze ezt az egészet azért csináltam, hogy húzzam Niall agyát.- Hmmm.....- mondtam.
- Mi az?- kérdezte röhögve. Gondolom rájött, hogy ez az egész csak hülyéskedés.
- Hát....... Még éppen nincs arra napra programom.- mondtam.
- Miért vasárnapra mi a programod?- kérdezte.
- Tanulás+ BMX-ezés.- közöltem egyszerűen.
- Értem.- bólogatott.- Akkor visszaírhatom, hogy jössz?
- Felőlem.- mondtam. Miután végzett a telefonába való pötyögéssel elkezdtünk beszélgetni.
- Mióta nincs fogszabályzód?- kérdeztem meg.
- Hát ezelőtti héten szedték le.- mondta. Megértően bólintottam. Egyszer csak hallottam anya hangját.
- Debbie!- kiabálta. Gyorsan felpattantam és elkezdtem rohanni. Az nem nagyon érdekelt, hogy Nialll követett-e, de hallottam, hogy igen.
- Igen?- értem le fénysebességgel.
- Nem vinnétek el apádnak a vacsoráját a yard-ra?- kérdezte. Anya eléggé le van terhelve mivel dolgozik plusz minket is gondoz úgyhogy amikor csak tudok segítek neki.
- De persze.- válaszolt helyettem Niall. Elvettem anyutól a zacskót, felvettük a cipőnket Niall-el és elindultunk a yardra. Apa rendőr és most éjszakázik. Niall-el egy csomót hülyéskedtünk. És mivel Niall-el voltam ezért jól jött, hogy gyorsan futok mivel a fanoknál leragadtunk volna ha nem futunk. Viszonylag épp bőrrel beértünk a rendőrségre. Gondolom pár paparazzi lekapott minket és most ezen fognak csámcsogni. De Niall úgyis le tudja rendezni.
- Jó napot! Adam Black-hez jöttem.- mondtam az ügyeletesnek.
- Ááá szia Debora! Apukád az irodájában van gondolom tudod, hogy hol.- mutatott a lépcső felé.
- Köszönöm viszontlátásra!- köszöntem el. Niall-nek intettem, hogy jöjjön. Sokat jött már velem régebben apuhoz. Csak azóta apu irodája arrébb költözött. És mivel ezt Niall nem tudta ment volna a régihez.
- Niall apának már nem ott van az irodája.- mondtam kuncogva.
- Akkor mutassa az utat hölgyem...- mutatott előre. Hamar elintéztük a kajahordást még apu és Niall váltott is pár szót. Mikor hazaértünk rögtön kaptuk az újabb feladatot.
- Debbie nem hoznád el...- kezdte el anya de nem hagytam, hogy befejezze.
- Rendben de ha nem haragszol el viszem a Mekibe oké?- kérdeztem vissza.
- Köszönöm tudod most apád néhány munkatársát várja vacsorára és....
- Tudom anyu. Akkor még ha nem gond elviszem moziba is. Szia majd jövünk.- adtam egy puszit anyunak majd kihúztam Niallt az ajtón.
- Na jó ez valami új dolog, hogy gondolat olvasó vagy?- nézett rám hülyén.
- Niall nem volt elég egyértelmű?- kérdeztem.
- Nem.- rázta meg a fejét.
- Dor-ért megyünk és elvisszük moziba meg mekibe.- magyaráztam meg neki. Dor az én húgocskám. Imádom. Mindketten D betűs nevűek vagyunk. Ezért szoktunk azzal hülyéskedni, hogy néhanapján nevet cserélünk. Dor -más néven Dorothy- most 6 éves és jövőre megy suliba. Nagyon aranyos kislány de persze sokban hasonlítunk.
- Tényleg! Őt olyan rég láttam.- mondta. Ezután elkezdtünk beszélgetni arról, hogy mit nézzünk majd. Niall horrort akart.
- Te hülye! Dor 10 éves koráig nem nézhet HORRORT!- toltam meg a horror szót.
- Jaaaa.... De ha 10 éves lesz megnézetek vele egy horrort az biztos.- mondta.
- Vidd el a házatokba az biztos horrorisztikus.- szóltam vigyorogva.
- Hééé ez csúnya volt. Ezért valaki holnap nem jöhet el hozzánk.- tetette a duzzogást.
- Ez mos kinek büntetés mert nekem nem az biztos és tudom, hogy holnap azt akarjátok, hogy énekeljek de most mondom, hogy nem fogok.- jelentettem ki.
- A francba!- csettintett.- Tényleg gondolat olvasó vagy.
- Hát ez ilyen.- mondtam. Már ott voltunk az ovi előtt amikor megpillantottam valamit. Ez a valami az volt, hogy Dorothy ott állt az ovi előtt egyedül. Erre odament hozzá egy 3 nagyobb fiúból álló társaság és bele kötöttek. Lökdösték. Erre elkezdtem rohanni a húgom felé. Mikor odaértem a fiúk leálltak.
- Mi a bajotok fiúk?- kérdeztem meg miközben a 3 fiú és Dor közé álltam.
- Ööö..semmii.- kezdtek el össze vissza dadogni. És ekkor jöttem rá, hogy ezek szájkaratésok, csak a kisebbel kezdenek ki.
- Ha még egyszer meglátlak titeket, hogy a húgomat zaklatjátok annak nem lesz jó vége.- fenyegettem meg őket.
- Re-e-e-nd-d-ben.- dadogtak.
- Akkor most legyetek jók és húzzatok el!- szólalt meg Niall. Az a 3 gyerek olyan gyorsan elfutott, hogy öröm volt nézni. Dorothy már sírt és Niall átölelte.- Cssss semmi baj.- mondta Niall. Kicsit csöndesedett majd újra előtört belőle a sírás így Niall átadta nekem.
- Nyugi Dor. Most már nem nem fognak bántani azok a tökfejek.- mondtam neki miközben öleltem.- Meg amúgy is, hogy megyünk úgy moziba meg Mekibe ha szomorú vagy. toltam el magamtól, hogy rá nézhessek. Persze a tervem bevált és rögtön eltűntek a könnyek a szeméből.
- Mozi? Meki?- kérdezgette izgatottan.
- Igen az.- bólogattunk Niallel.
- Hát akkor mire várunk?! Irány a Mc'Donalds!- kiáltotta majd diadalittasan elindult.
- Dorothy a meki erre van.- mutatott a másik irányba Niall.
- Hát tudom. Csak teszteltelek titeket.- fordult meg.
- Rég nem láttam már a húgod.- mondta Niall. Egy csodás napot töltöttünk el így hármasban. Megnéztük a Szépség és a Szörnyeteget 3D-ben. Tudom lányos de Dor még szereti. Mikor haza értünk akkor az autóból ítélve apa munkatársai már elmentek. Niall nem jött be még az ajtóban elköszönt.
- És holnap mikorra menjek?- kérdeztem.
- Miről beszélsz? Érted jövök.- mondta.
- Jó és mikor? Mert titeket ismerve viccből eljöttök hajnali 3-kor is.- mondtam.
- Hát úgy 1 órakor jó lesz?- kérdezte.
- Megfelel. Na szia.- köszöntem el.
- Szia!- elköszönt majd már fordult is meg és elment. Mikor bementem már Dor mesélte a mai napunkat. Azt is belevette, hogy mentettük meg őt. Kicsit kiszínezte a történetet. Belevett mutáns szörnyeket, arkangyalokat meg még egy csomó fantasy lényt. Persze miután elment aludni elmeséltem az igazi történetet.
- Amúgy Dorothy remek fantasy könyv író lehetne.- mondtam anyunak.
- Igen már látom is.... Dorothy Black a 6 éves könyv író.- mondta anya viccelődve.
- Én szívesen leírom a történetét a nevében.- mondtam én is viccesen. Segítettem anyunak elmosogatni majd miután ittam egy pohár kakaót elindultam lefeküdni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése