Niall szemszöge:
Hol vagyok? Mi történt? És miért van ilyen sötét? Ezek a gondolatok futottak át az agyamon. Kinyitottam a szemem és egy sikátorban voltam.
- Mégis mit keresek itt?- kérdeztem magamtól. A torkom égett. És furcsán nem voltam másnapos, pedig tisztán emlékszem, hogy berúgtam. Nagy nehezen feltápászkodtam a földről. Elindultam a fény felé. Vonszolnom kellett magamat. Egyszer csak felbuktam.
- Ne anya még öt percet.- hallottam Harry hangját. Hátranéztem és tényleg ő volt az.
- Harry?- kérdeztem.
- Mi van?- kérdezte vissza csukott szemmel. Mondjuk nem értem, hogy ezt, hogy láttam olyan sötétben, de mindegy.
- Hol vagyunk?- kérdeztem hátha ő tudja.
- Ezt most miért kérdezed?- nyitotta ki a szemét. Majd annyira meglepődött, hogy felült.- Hol az istenben vagyunk?
- Harry?- kérdezte egy hang a távolból.
- Ki az?- kérdezte Harry rémülten.
- Én vagyok az, Louis.- amint ezt kimondta kirajzolódott az alakja a sötétben. Majd még két másik alak.
- Mégis mit keresünk itt?- ült le mellém Zayn. Louis és Liam is leültek.
- Nem tudom rohadtul be voltam rúgva ahhoz, hogy emlékezzek.- vallotta be őszintén Harry.
- Nektek nem ég a torkotok?- kérdeztem. Mind bólogattak.
- Na jó én nem maradok itt.- állt fel Liam majd elindult.
- És ha azt hiszik az emberek, hogy meghaltunk?- kérdezte Louis.
- Az... nem lehet.- mondta Liam és remegett a hangja.
- És ha már Debbie is tudja, hogy meghaltunk? Akkor nem lesz esélyed, hogy járjatok.- cukkolta Harry.
- Harry fogd be!- sziszegte Liam miközben visszafordult hozzánk. A szeme fura volt és, és.............és vámpírfoga volt. Mind a négyen halálra rémültünk ezen a reakcióján.
- Li-am.- remegett a hangom.
- Mi az nem vagyok ennyire ijesztő.- vágott értetlen fejet.
- Haver néztél már tükörbe.- mondta Louis. Ekkor bevillant egy kép.
- A lány....- szólaltam meg.
- Tessék?- kérdezték egyszerre.
- A lány. Ott volt a koncerten egy utáló. Majd mi idejöttünk részegen. Sorra eltűntetek és felordítottatok, majd én is. Az a lány volt és.....- a nyakamhoz kaptam.- Megharapott.
- Niall, vámpírok nincsenek.- forgatta a szemét Liam.
- Csak gondolj bele! Ég a torkunk, egy kis heg van a nyakunkon és az előbb a reakciód.- mondtam. Mind a nyakukhoz kaptak. A nyelvemmel végigsimítottam a fogsorom, de nem volt szemfogam.
- Ez valami átmeneti dolog lehet mert Liamnek már nincsenek agyarai.- zavarta meg a gondolatmenetemet Zayn.
- Ja csak nem tudjuk, hogy ezek mivel járnak...- mondta Harry. Közösen megegyeztünk abban, hogy most visszamegyünk a hotelba és majd később megbeszéljük hogyan tovább. Fogalmam sem volt hol vagyunk. Még szerencse, hogy meg volt a mobilunk. GPS-szel megterveztük az útvonalat.
******************************
Nagy nehezen sikerült csak visszatalálni. Paul már ott idegeskedett a szobánkba.
- Fiúk, mégis hol az Istenbe jártatok???- kérdezte Paul. Ahogy megéreztem az illatát bennem volt a gyilkolási vágy. De nem... szabad.
- Én mentem kajálni.- rohantam a konyhába. Megtaláltam a chipseket és tömni kezdtem magamba. Rossz íze volt de inkább ezt tömtem magamba. A konyhából láttam ahogy a fiúk küzdenek magukkal, hogy ne vessék magukat Paulra. Amikor Harry már nem bírt magával csatlakozott hozzám.
- A rohadt életbe! Ezt nem folytathatjuk!- sziszegte nekem két falat között Harry.
- Tudom. Amint elmegy meg kell beszélnünk ezt.- néztem rá.
Nem tudom, hogy sikerült de Paul életben elhagyta a szobánkat. Csak az volt a gond, hogy vagy 2-óráig itt volt és nem értette miért zabálunk mindannyian.
- Na jó...- csukta be Paul mögött az ajtót Liam. - Mi legyen?
- Mennyire igaz az Alkonyat?- kérdezte Louis.
- Mégis miért?- kérdeztem.
- Mert akkor tudnánk állatokat enni emberek helyett.- mondta Louis.
- Nem is mondtál hülyeséget.- helyeselt Liam.
- Csak az a baj, hogy a filmben több száz évig tartott a vámpíroknak, hogy ne öljenek embert.- mondta Harry.
- Igaz, de megpróbálhatnánk.- vetettem fel.- Bár így sem maradhatunk az "ember" világban.
Mind érzékelték az idézőjeleket az ember szónál.
- Miért nem maradhatunk?- kérdezte Zayn.
- Több száz éven mit nem értesz?- kérdezte Liam.
- De akkor se tűnhetünk csak úgy el.- mondta Zayn. Ezen mind elgondolkoztunk.
- Valahogy el kell játszani a halálunkat.- komorodott el Louis. Ami elég ritka.
- De hogy?- kérdeztem.
- Ma 4-kor lesz egy sajtótájékoztató.- mondta Harry.- Esetleg kezdte.
- De nem limuzinnal jönnek értünk?- kérdeztem.
- Nem Paul nem tudott bérelni. Így Louis fog vezetni.- szólt Liam. Csönd uralkodott a szobában. Mind egyre gondoltunk....
- Autóbaleset.- mondtuk egyszerre. Mind komorak voltunk a nap további részében. Én elmentem a szobámba és még egy utolsót tweeteltem. Elég vidámat írtam. Majd megláttam egy felugró ablakot. Videóhívás Debbie-től. Még mielőtt megnyitottam volna mosolyt erőltettem az arcomra. Majd megláttam őt vigyorogva és egyszeriben sokkal nehezebb lett mosolyognom.
- Sziaaaaa!- köszönt bele a kamerába.
- Szia! Mi ez a kitörő öröm?- mosolyogtam, bár nem szívből.
- Rám jött az 5 perc.- nevetett.
- Óóó értem.- ekkor bejött Dorothy is a képbe.
- Kivel beszélsz?- hallottam a hangját.
- Niallel. Gyere ülj ide.- hívta a húgát. Így már mind ketten ott voltak. Velük beszélgettem amikor Dorothynak el kellett mennie fürödni. Amint hallottam az ajtócsapódást ami az jelezte, hogy Dorothy kiment, Debbie elkomorult.
- Niall mi a baj?- kérdezte.
- Semmi.- ráztam meg a fejem.
- Niall azt hiszem ismerlek már annyi ideje, hogy tudjam mikor van műmosolyod.- nézett és még gépen keresztül is égetett a tekintete.
- Figyelj semmi. Csak már sok ideje nem aludtam.
- Ha te mondod. De akkor inkább menj aludni.- látszott rajta, hogy nem hisz nekem. Ekkor Harry bejött az ajtón és mutatta az óráját kocogtatva, hogy idő van.
- Hát az nem megy mert sajtótájékoztató lesz. Úgyhogy most mennem kell sajnálom. Szia!- mondtam.
- Rendben. Megértem, hogy olyan elfoglalt ember vagy Mr. Lányokezreiimádnak.- grimaszolt- De szia!
Kikapcsoltam a kamerát. Debbienek még most is sikerült mosolyt csalni az arcomra. Még most is és utoljára..... Mikor ez megint tudatosult bennem a tenyerembe hajtottam az arcom.
- Indulhatunk?- kérdezte Harry. Bólintottam felvettem a dzsekim és még ár ruhát belegyömöszöltem egy hátizsákba és indultunk. A kocsiba Louis ült a volán mögé, én az anyós ülésre. Liam mögöttem, Zayn középen, Harry pedig Louis mögött. Ahogy mentem felötlött a kérdés, hogy véreznünk kéne.
- Fiúk, hogy fogunk vérezni?- kérdeztem.
- Megoldottam azt is.- mondta Liam.
- De...?- kezdtem volna kérdezni.
- Inkább ne kard tudni, hogy.- nézett ki az ablakon könnyezve. Vagyis ölt... Amikor már egy kicsit forgalommentesebb helyre értünk, mind felsóhajtottunk.
- Akkor...- kezdte Louis.- kezdjük........- sóhajtott majd félre húzta a kormányt. Bele egy oszlopba...
Niall szemszöge:
A rituálé szerűség után valósággal berobbantunk a színpadra.
- Helló New Yooork!- üvöltötte Harry. A rajongóink sikítozni kezdtek.
- Na mizu van?- kérdezte Louis. Amíg ez zajlott én fel vettem a gitáromat. Azzal elkezdtem játszani a Teenage Dirtbag ritmusát. Ezzel a dallal kezdtünk és jött a többi.
Midnight Memorise
Best Song Ever
You and I
Better Than Words
Little White Lies
Don't Forget Where You Belong
Nekem ez a kedvenc dalom mind közül. Ez emlékeztet az otthonomra, plussz én munkálkodtam benne a legtöbbet.
Még játszottunk dalokat a régebbi számaink közül is.
Sokat hülyéskedtünk két dal közt. Liam lelocsolt a vizével, én meg csak, hogy megháláljam belelöktem a tócsába. Meg még ilyen durva dolgok történtek.
*****************************************
Az utolsó előtti dalnál történt egy eléggé idegesítő dolog. Ne tudom, hogy miért kaptam fel ennyire rajta a vizet.... De akkor nagyon fura volt. Épp énekelte Louis a szólóját amikor a közönségben megláttam egy lányt aki épp bemutat nekem. És grimaszol. Én csak enyhén mutattam neki, hogy ,,Kinyírlak". Nem értem ha nem is szeret minket akkor mi a francért jön ide???
A lány csak gonoszan elvigyorodott. És egy *kihíváselfogadva* arcot vágott. Egyet pislogtam majd eltűnt. Zavartan néztem majd a sok pislogás után sem láttam. Hamar vissza kellet rázódnom a jelenbe mivel Louis abbahagyta a szólóját. Vagyis én következtem. A koncert végén csináltunk egy selfie-t Liamnek hála. Mostanában kicsit Instagram mániás lett.
- Mindenkinek további jó éjszakát!- üvöltöttem majd elmentünk. Most következtek a autogramm osztások és fényképezkedések. Miközben fényképezkedtünk mintha megint láttam volna azt a titokzatos lányt aki bemutatott. A szeme furcsán világított. Amikor végeztünk Zayn-nek remek ötlete támadt.
- Srácok nem megyünk el bulizni?- kérdezte.
- De menjünk!- mondta Louis. A hotelbe a hátsó ajtón mentünk be mert az igazgató megengedte. Gyors letettük a cuccunkat. Én még átvettem a felsőmet majd indultunk is. Több klubban is voltunk. És mindannyian seggrészegre ittuk magunkat. Csak azt vettem észre, hogy összevissza megyek a bárban. Minden lány flörtölni szeretett volna velem, de olyan részeg voltam, hogy ezt nem vettem észre.
- Liam...- röhögtem.- Nem megyünk?- kérdeztem Bólintott. Megkerestük a többieket és elkezdtünk botladozni az utcákon. Fogalmam sincs, hogy lyukadtunk ki egy sötét sikátorba. Mintha valami erre késztetett volna. De részegen az ember nem tudod világmegváltó dolgokról gondolkodni.
Liam egyszer csak eltűnt mellőlem.
- Liam?- kérdeztem nevetve. Semmi. Ordítás. Majd kicsit felgyorsultak a dolgok. Sorra tűntek el. Liam után Harry, majd, Zayn és Louis. És az eltűnések után az eltűnt ember ordított. Nem tudom mi történhetett. Minden olyan sötét volt és zavaros. Plusz a piától a józan ítélőképességem is felmondta a szolgálatot. Majd egyszer csak valami nekilökött a falnak.
- Né már itt van a "kinyírlak" alak is!- vigyorodott el. Ez az a lány lenne aki a koncerten volt? Mégis mit keres itt?
- Szijja!- röhögtem. Egyáltalán nem tudom, hogy miért nem féltem. Pedig rohadt ijesztő külseje van.
- Jó részeg vagy! De mindegy legalább egy kicsit berúgok én is.- vonta meg a vállát. A szeme furcsán csillogott. És teljesen feketén láttam.
- Csak próbálj meg életben maradni.- suttogta a fülembe.
Aztán perzselő fájdalmat éreztem a nyakamon. Mintha két 1000 fokos vasrudat tartottak volna oda.
Majd minden......Elsötétül.................................................................................
Niall szemszöge:
Már egy jó ideje, hogy tovább koncertezünk. Eléggé hiányzik Debbie, azzal a hülye fejével de sajnos nincs mit tenni, hogyha az ember egyszer híres.
Már mind visszarázódtunk a munkába és nap, mint nap koncertezünk. Most éppen a turnénk amerikai részénél tartunk. Nagyon aranyosak a rajongóink. Mondjuk azt nem mindig díjazom amikor hajnalok hajnalán az ablakunk alatt sikítoznak és emiatt nem bírunk aludni. A mai estén is így alakult. A vicces az, hogy másnap este pedig megyünk koncertezni. Ja igen New Yorkban vagyunk és nem volt annyi eszünk, hogy a legmagasabb emeleten lévő szobákat vegyük ki. Mert legalább ott, a 23. emeleten nem hallanánk a sikítozást. De hát csak mi lehetünk ilyen nem normálisak. Mivel aludni úgyse fogok ezért bekapcsoltam a laptopomat. Debbie fenn volt chaten ezért rá írtam.
Niall üzenete:
Szia! :)
Debbie üzenete:
Szia te nem normális! :D Mi újság?
Niall üzenete:
Semmi különös nincs. Épp New Yorkban vagyunk. :)
Debbie üzenete:
És nem bírsz aludni mi? Csak nem tán olyan alacsony emeletre vettetek ki szobát ahol halljátok a rajongókat?
Niall üzenete:
Te ezt honnan tudod? o.O
Debbie üzenete:
Megérzés...
Niall üzenete:
Aha értem... vagyis nem igazán de mindegy. És veled mi újság? :P
Debbie üzenete:
Beteg vagyok... :/ És nem bírok aludni.
Niall üzenete:
Akkor nem Harry okozta? xD
Debbie üzenete:
Fogd be! Lehet, hogy ez csak a te utó hatásod volt :P
Niall üzenete:
Héééééééé! Ez csúnya volt.
Debbie üzenete:
Te kezdted.
De figyu nekem most lépnem kell! Apa rám parancsolt, hogy kikapcsolja a Wifit. Majd beszélünk! Csá!
Niall üzenete:
Oké. Szia.
És azzal a zöld kör eltűnt a neve elől. Még egy ideig bámultam a beszélgetésünket, majd olyan fáradt lettem, hogy inkább lefeküdtem....
*Másnap:*
Arra keltem, hogy Harry rázogat.
- Niall, tesó kelj már fel!
- Mi van?- kérdeztem kómásan.
- 11 óra van és még próbálni kéne.- mondta Louis. Amikor megbizonyosodtak arról, hogy ébren vagyok ki mentek. Felöltöztem majd kiballagtam a konyhába. Ettem egy szendvicset. Mikor végeztem, pont beléptek a fiúk.
- Indulhatunk?- kérdezte Liam. Bólintottam. Lementünk a hallba ahol találkoztunk a testőrökkel. A segítségükkel eljutottunk a kocsihoz. Az ablakon át néztem az a kavalkádot ami kialakult nekünk hála...
Amikor odaértünk a stadionhoz szintén kellettek a testőrök. Fogalmam sincs honnan tudják a rajongók, hogy mikor hova megyünk. Ehhez tehetségük van. Amikor beértünk a biztonságos épületbe fellélegeztem.
- Fiúk! Irány a színpadra próbálni!- mutatott Paul. És megkezdődött a próba. Nem tudom hogy hány számot sikerült normálisan el próbálni. Szerintem nem sokat mivel hülyéskedtünk.
- Harry ne bandzsítva énekelj! Louis, Zayn és Niall ne táncoljatok ilyen hülyeségeket! És kérlek Liam ne énekelj úgy mint aki héliumot szívott!- könyörgött Paul. Ezzel nagyon jó ötletet kaptunk. Elrohantunk és találtunk egy héliumos lufi fújót. És tényleg szívtunk.
- Szia Paul!- köszöntem amikor visszamentünk.
- Fiúk!- nézett megrökönyödve.- Ugye nem?
- Deee bizony.- mondtuk egyszerre. Elővettem a telefonom és videózni kezdtem. Mindenféle ökörséget csináltunk.
*********************
- Na ez az a videó amit nem szabad megmutatni senkinek se!- mondtam miután megnéztük. Már elmúlt a hatása a héliumnak és normális volt a hangunk.
- Fiúk koncert!- jött be az egyik testőr. Megcsináltuk a koncert előtti rituálét és neki kezdtünk.....
Olyan fura érzéseim vannak a napokban. Legszívesebben ki se jöttem volna a szobámból. Csak kajálni jöttem ki. Ja meg persze akkor amikor szombaton eljöttek Niallék elbúcsúzni. Ez az egy dolog viccesen sikerült. Már ha visszagondol az ember és nem pedig átéli. Na hát az történt, hogy szombaton még fel sem keltem az ágyból amikor eljöttek. Megjegyzem délután fél 1-kor még pizsamában olvastam az egyik kedvenc könyvemet. Pont amikor a legizgalmasabb résznél tartottam anya felkiáltott, hogy engem keresnek. Szitkozódva tettem le a könyvemet, majd kászálódtam ki az ágyamból. A hajam igazából szörnyen festhetett és a pizsamám sem volt éppen frissen vasalt, de nem igazán érdekelt. Lecammogtam a lépcsőn szenvedve.
- Szia Debbie!- köszönt Harry. Én csak biccentettem a fejemmel, és mentem inni. Miután ittam visszamentem hozzájuk.
- Sziasztok! Miért kerestek?- kérdeztem.
- Elköszönni jöttünk. Vége a szabadságnak.- mondta Niall.
- Hát akkor jók legyetek!- mosolyogtam.
- Szia Debbie! Jó legyél majd.!- mondta Niall majd öklöztünk. Tudom az lenne a szokás, hogy megöleljük meg ilyenek de nekem ez nem szokásom. Mindenkitől elköszöntünk. Már csak Harry maradt amikor hirtelen feltartottam az ujjamat. Erős hányingerem volt és kicsit meg is tántorodtam.
- Jól vagy?- kérdezte Harry. Válaszként kirohantam a fürdőszobába és hánytam.... Amikor visszaértem természetesen kaptam érte.
- Ha ennyire nem tudsz elviselni inkább szólj!- mosolygott Harry.
- Nagyon vicces!- forgattam a szemem. Tőle is elköszöntem. Majd már el is mentek.
- Kicsim! Szerintem nem kéne menned hétfőn suliba.- nézett aggódóan anya.
- Lehet.- értettem egyet.
- Menj bújj vissza az ágyadba, viszek fel ebédet.- küldött fel. Úgy tettem ahogy mondta. Az ágyamba újra olvasni kezdtem. Dor nem volt itthon mivel egyik barátnőjénél alszik és már reggel "elrabolták". Irtó fáradt voltam és jó volt csak az ágyban lenni egész nap. Hope felhívott, hogy mi újság, de mondtam neki hogy nem megyek holnap suliba. Azt mondta megérti. Még viccesen azt is megjegyezte, hogy most helyet cseréltünk. Mivel nem akartam lemeríteni a telefonján a pénzt ezért hamar elköszöntünk.
A rosszullétem nem akart alább hagyni. Egyre gyakrabban hánytam, így nem volt meglepő, hogy a vasárnapot is itthon töltöttem. Mivel most is ágyban kellett maradnom ezért unatkoztam. Egyszer csak zizegett a telefonom. Kiderült, hogy a fiúk küldtek egy Jobbulást! selfie-t.
Írtam egy gyors köszit amikor kopogtak
- Igen?- kérdeztem meg.
- Debbie, bejöhetek?- jött az ajtó mögül Dor hangja.
- Hát persze!- mondtam. A húgom félénken lépett be.
- Rosszul nézel ki.- szólt halkan.
- Ne is mond tegnap egész nap hánytam. És képzeld diétáznom kell.- panaszoltam.
- Fújj!- grimaszolt. Ezután beugrott mellém az ágyba. Egész nap a szobámba maradt és néztünk filmet, viccelődtünk, zenét hallgattunk és együtt énekeltünk. Végül nálam aludt el. Anya úgy este 10-kor felébresztette, hogy menjen a saját szobájába. Majd én is elaludtam.
Debora szemszöge:
Niallék keddi látogatásától hangos volt a suli egész szerdán.......
Csütörtök reggel tök jó kedvvel keltem fel. A nap ébresztett mivel a redőny résein a szemembe sütött, így sikerült negyed órával hamarabb kelni a szokott időtől. Kiválasztottam a ruhámat, majd miután komótosan felöltöztem lementem a konyhába reggelit csinálni.
Ma senki nincs itthon mivel apa estig dolgozik. Anya pedig elutazott Dor-ral. Mivel az óvoda rendezett egy kirándulást. Mondjuk a mai nap úgysem töltenék sokat itthon mivel csütörtökönként mindig mamámhoz megyek a suliból.
Csináltam magamnak kaját. Majd a reggelimmel együtt leültem a tévé elé. A reggeli az csak egy kakaó volt, mivel első órám tesi és nem akarok hányni. A tévében nem sok érdekeset találtam így inkább megálltam valami hírcsatornán. De mivel itt sem volt semmi érdek feszítő ezért kikapcsoltam amint megittam a kakaóm. Ezután inkább felmentem a szobámba. Ahol rájöttem arra a tényre miszerint nem pakoltam be.
- Szuper.- mondtam magamnak. Gyors belerakosgattam a könyveket és füzeteket a táskámba, majd a tesicuccomat összeszedve lementem a nappaliba. A kajámat elrakva hagytam el a házat. Nem igazán érdekelt, hogy hány óra van. Az időt csak akkor tudtam meg amikor a portás csodálkozó szemmel nézett rám.
- Debbie?- kérdezett meg a portás.- Tényleg te vagy az?
- Igen miért hány óra?- kérdeztem vissza.
- Hát még csak 7 óra múlt 10 perccel.- mondta. Igen én notórius késő hírében állok a portások között. De hát ez van. Vállat vonva tovább mentem. A suliboxomba bepakoltam a táskámat és egyebeket. A tesi cuccomat megfogva mentem be a lányöltözőbe. Még csak kevesen voltak bent.
- Sziasztok!- köszöntem, majd elmentem a megszokott helyemre és átöltöztem. Az órán erősítés volt. Ezek után sorra következtek az órák. Most hál' istennek csak 7 órám volt. Az utolsó matek volt. Ezt az órát szokás szerint végig untam és inkább a könyvembe firkáltam.......
Niall szemszöge:
Debbienek az utolsó órája matek óra, ezt még kedden lestem ki az órarendjéből. Meg akartuk őt lepni, hogy hazavisszük. Tegnap nem találkoztunk mivel nekünk egész nap elfoglaltságunk volt. Sajnos csak ezen a héten vagyunk annyira szabadok így próbálom kihasználni, hogy egy kis időt vele tölthetek.... Ahol álltunk ott pont be lehetett látni a matekterembe, szóval láthattuk az egész órás unatkozását és firkálgatását.
- Te Niall! Mindig ennyire érdekelte a matek?- bökött meg Louis.
- Ahan!- válaszoltam. Sose jártunk egy osztályba, de mindig megosztottuk egymással a véleményünket egy-egy óráról. Régebben... A telefonomat elővéve megkerestem egy képet:
A háta mögött azért van ilyen szöveg mivel az anime mániás osztálytársai tele firkálták. A képet néztem egy ideje, amikor észrevettem, hogy a többiek körül vesznek.
- Jézusom! Ez mikori kép róla?- kérdezte Liam.
- Régi.- mondtam.
- Ezért még szívni fogom a vérét.- mosolygott ravaszul Louis.
- Na ne már!- szóltam.- Ha megtudja, hogy ez a kép megvan nekem elsőnek is kitörölteti velem, aztán másodjára pedig megöl.
- Na jó akkor nem.- mondta Harry.
- Észrevett minket.- mondta Zayn. Felnéztünk és tényleg ránk bámult hitetlen tekintettel. Majd el is kapta a fejét.....
Deborah szemszöge:
El sem hiszem, hogy ezek a hülyék eljöttek... Ezen gondolkodtam amikor meghallottam a csengőt. Gyorsan felpattantam. Villámsebességgel eltettem a könyveimet, majd a szekrényemnél kivettem a többit és indultam haza. Kimentem a főbejáraton majd parkoló mellett elhaladva köszöntem a srácoknak.
- Sziasztok!- köszöntem, majd mentem is tovább.
- Héé Deb! Várj már meg minket!- kiáltott Niall.
- Miért?- vetettem oda félvállról.
- Talán mert miattad jöttünk ide?- kérdezte Harry. Vállat vontam majd mentem is tovább. Az ismerős utcán bekanyarodva, hallottam, ahogy a fiúk indítják az autó motorját.
- Ne legyél már ilyen Debbie!- mondta Louis.
- Te inkább az utat figyeldm majd mi beszélünk.- mondta Zayn.
- Debbie elviszünk téged. - mondta Harry. Én csak mosolyogva sétáltam és hallgattam a kérlelésüket. És néztem ahogy a gyaloglásomhoz igazítják az autó sebességét. Még jó, hogy nem forgalmas utcába mentünk, hanem egy ritkán járt részen.
- Ha, egyáltalán beleegyeznék abba, hogy hazavisztek. Hol ülnék? Mivel ez az autó csak 5 személyes.- tettem fel a szerintem tök logikus kérdést.
- Majd valamelyikünk ölébe ülsz.- mondta Liam.
- Meg ahogy azt elképzelitek. Apa csak egy kicsit ordibálná le a fejem egy ilyen esetnél.- mondtam. A vicc az, hogy ezt az egészet az utcán menve kiabálva beszéltük meg. Nem néztek minket hülyének.... Áááá dehogy. Aztán a fiúk megelégelték és inkább elmentek.
- Majd találkozunk!- mondta Louis. Én ezzel a kijelentéssel mit sem törődtem és mentem tovább. Egy kis névtelen utcán bekanyarodva elmentem a lakótelepre ahol a nagyi lakik. Csütörtökönként mindig ide szoktam jönni. Ez most sem volt másként. Szépen felbattyogtam a negyedik - egyben legfelső - emeletre.
- Szia Nagyi!- köszöntem.
- Szervusz Debora!- köszönt az éppen palacsintát sütő nagyszülőm.
- Papa hol van?- kérdeztem.
- Dolgozik.- válaszolt.
- Értem. Akkor én megyek is tanulni.- mondtam, majd a csukámat levéve bementem a tanuló vackomba. Pár perc múlva csörgött a telefonom.
- Hol vagy?- szólt bele köszönés nélkül Liam.
- Miért hol lennék?- kérdeztem vissza.
- Hát itt biztos nem vagy.- mondta.
- Hol az az itt?
- Nálatok.
- Ilyenkor nem is szoktam otthon lenni.- mondtam.
- Miért?
- Figyelj üzenem Niallnek, hogy csütörtök van.- azzal letettem. Niallnek tudni kéne, hogy hol vagyok. De mindegy úgy is rájön.....
Liam szemszöge:
Debbie lerakta én meg odafordultam Niallhez.
- Na hol van?- kérdezte meg.
- Nem tudom.- mondtam.- De annyit üzent, hogy ma csütörtök van.
- Mi???- kérdezett vissza. Én csak értetlenül néztem rá. 1 percig gondolkodott. Aztán kiült az arcára a ,,megvan" arc.
- Basszus! Csütörtökönként mindig a mamájánál van.- csapta fejbe magát.
- Akkor indulás.- ült be a kocsiba Louis. És elindultunk...
Debora szemszöge:
Tanuláshoz bekapcsoltam a tévét amikor csöngettek. Én nyitottam ki az ajtót. Amikor ezt megtettem, előttem állt az 5 jómadár.
- Sziasztok!- köszöntem.
- Ugye tudod, hogy nem volt fer amit az előbb csináltál?- nézett rám szúrós szemmel Louis.
- Mit is csináltam?- kérdeztem vissza. - Én csak a csütörtöki nap szerint eljöttem a nagymamámhoz. Egy szavatok nem lehet.
- De akkor is.- mondta Niall. Én csak megvontam a vállam majd mikor meghallottam egy ismerős dallamot befutottam. Az ágyra ülve felhangosítottam a tévét. A dal nem volt más mint a Linkin Parktól a Breaking The Habit.
- Te, hogy szereted még mindig a rockot.- ült le mellém Niall.
- Ez van.- mondtam. Miután vége lett találjátok ki, hogy milyen dal jött!..............Hát persze, hogy 1D.
- Na én megyek tanulni!- pattantam föl az eddigi helyemről és átfutottam a másik szobába.
- Debbie ez a szám már nem tetszik?- kérdezte Zayn.
- Nem!- válaszoltam.
- Most miért nem?
- Mert nem.- majd én ezzel le is zártam a beszélgetést. Zavartalanul tanulhattam, mert a fiúk addig tévéztek. Miután megtanultam át mentem a másik szobába, hogy lássam mit néznek ilyen csöndben. Amint megláttam, hogy mi az rögtön ki is indultam a konyhába. Természetesen a foci bűvölte meg így őket.
Amíg ők azt nézték segítettem a nagyinak sütit sütni. Ezzel elvoltunk....
Amikor az első adag már megsült, akkor jött ki Harry és Zayn megnézni mi folyik a konyhába.
- Vége a meccsnek fiúk?- kérdezte őket a nagyi.
- Igen.- mondta Zayn.
- Ebből lehet enni?- kérdezte Harry rámutatva a csokis kekszekkel teli tálra.
- Aha.- mondta. - De vigyázz mert forró!- de ezt már túl későn mondtam mert a száját legyezgette.
********************
A sütiből mindegyik fiú evett. Így mikor hazafele sétáltam gondolom megviccelem őket egy kicsit.
- Hoppá!- torpantam meg.
- Mi az?- néztek hátra. És láttam, hogy kicsit megijedtek.
- Hány óra?- kérdeztem meg.
- Fél 6. Miért?- mondta Liam.
- Akkor már csak egy óra....- mondtam.
- Egy óra és mi?- kérdezte Harry.
- Egy óra és hatni fog a sütiben lévő méreg.- majd tovább mentem.
- Ajj Debora, a frászt hoztad ránk!- mondta Louis.
- Van ez így!- mondtam. A maradék időbe amíg hazafele mentünk olyanokat mondogattak, hogy ,, Már érzem is ahogy gyengülök." meg ,,Debbie ezért még megfizetsz. Meglásd feljövök én a sírból!"
Összességébe jól telt ez a nap is. A fiúk nem maradtak nálunk, mentek rögtön...
Én fürdés és vacsi után még megnéztem egy filmet majd aludtam is...................
Hayley szemszöge:
Reggel az ablakon besütő napra keltem. Reggel? Na jó inkább délben. A bárban hajnali 4-ig melózunk Grace-el és April-lel, szóval nem csoda, ha nem akkor kelünk amikor a többiek. Ma is így volt. Az ágyamból kikelve rögtön a szekrényemhez mentem. Nem bajlódtam sokat a ruhaválasztással. Általában többet szoktam. Most egy zöld farmert, egy pólót és egy pulóvert vettem fel csak. A hajamat pedig egy amerika zászlós kendővel felkötöttem.
Miután ezzel végeztem beágyaztam és indultam le a konyhába ahonnan már lehetett érezni az isteni sült csirke illatát. Megjegyzem a házunk a földszinttel együtt 3 emeletes és én a 3.-emeleten lakom. Hamar leértem. A kaját Zack készítette. (Istenien süt és főz kocka létére.) És láttam, hogy April körülötte lebzsel és idegesíti.
- Na mikor lesz már kész?- kérdezte April.
- Ha esetleg nem tartanál fel akkor hamarabb kész lenne.- mondta kissé ingerülten Zack.
- Jó.... delet!- köszöntem. Jó reggelt akartam volna csak aztán rájöttem, hogy nem reggel van így ez lett belőle.
- Szia Hayley!- köszönt az ikerpár egyszerre.
- Zack, April mikor kelt fel?- kérdeztem meg.
- Már jó 2 órája. Csodálkozom, hogy még ilyenkor is olyan mint egy duracel nyuszi.- mondta fel sem nézve a fűszerezésből. De aztán rám nézett egy amolyan *foglaldmárle* nézéssel.
- April nincs kedved eljönni sétálni?- kérdeztem.
- De miért is ne.- mondta. Ahogy mentünk kifelé a konyhából láttam ahogy Zack egy "köszit" tátog. Elindultunk az erdőbe. Csak úgy bolyongtunk az ismerős fák között. Egyszer csak találkoztunk Mike-al és Logan-nel. Gondolom terepszemlét tartottak mivel mindketten vérfarkasként voltak. Amint odaértek hozzánk visszaváltoztak.
- Sziasztok! Hova-hova?- kérdezte Mike.
- April idegesítette Zack-et és, hogy nyugodtan tudja csinálni a kaját ezért elhívtam Aprilt sétálni.- mondtam el egy szuszra. De elég nehéz volt mivel Logan miatt csöppet idegeskedtem. Nem akartam hülyeségeket összebeszélni. Már elég régóta tetszik nekem. Vgayis pontosítok fülig bele vagyok esve. Amikor meglátom rögtön liftezni kezd a gyomrom, és ha kettesben vagyunk teljesen elpirulok. Amikor először láttam Logant teljesen máshogy nézett ki. Nem rossz értelemben. Csak amikor elsőnek találkoztunk vele átázott volt és lucskos a sártól. Persze megtudtuk, hogy miért. 1 évig vadon élő volt és csak farkasként élt. Ezért is élesebbek kicsit az ösztönei mint nekünk.....
- És nem tudjátok, hogy milyen kaját csinál Zack?- kérdezte Logan. Ezzel engem kizökkentett a gondolataimból.
- Sült csirkét krumplipürével és ubisalival.- válaszolt April.
- Remélem hamar kész lesz mert farkas éhes vagyok.- mondta Mike.
- Mivel már April nincs az útjába ezért gondolom hamar kész lesz.- mondtam.
- Oké. Mi megyünk vissza jöttök ti is?- kérdezte Logan.
- Persze, mehetünk.- vágta rá April. Így velük mentünk vissza. Elég sokat beszélgettünk.......
Mikor hazaértünk már tálalva volt. Út közben Grace is előkerült. Mind leültünk a nagy körasztal köré és megkezdődött a " vadászat". Mindenkié azt ette amit megkaparintott. Nálunk farkastörvények uralkodnak. (Béna vicc tudom.) Ezt nem kell olyan komolyan venni mert átlagosan rendesen van sütve kaja szóval senki nem hal éhen. ;););)
Miután mindenki megkajált Grace és April vállalta, hogy mosogatnak. Zack, Logan meg Mike pedig indult dolgozni. Én felrohantam a szobámba mert hívtak telón.
- Háló!- vettem a fülemhez.
- Szia Hayley! Hope vagyok!- szólt bele a húgom.
- Szia Hope! Mizujs? Am te nem suliba kéne legyél?- halmoztam el kérdésekkel.
- De, csak beteg lettem. És semmi különös nincs. Zavarlak?- kérdezte.
- Dehogy zavarsz.- vágtam rá kapásból.
- Akkor jó.- mondta. Nagyon jól elbeszélgettem Hope-al. Mesélt Debbie-ről, a suliról, anyuékról. Azt is elmondta, hogy tiszta 5-ös lett a bizije. Még rajzból is.
- Te nem is az én húgom vagy.- mondtam neki. Mivel én híresen rossz vagyok rajzból. És még ilyenekről beszélgettünk. Ajánlottunk egymásnak zenét, filmet, sorozatot, oldalt. Összességében jót beszélgettünk. Vagy 1 órán keresztül. Még jó hogy Viberen hívott mer ha nem akkor anya tuti, hogy leszedi a fejem mert neki kell ezt fizetnie..............................
Nehezen, de elköszöntünk egymástól mivel nekem mennem kellett. A telefonomat az ágyra dobtam majd lementem a többiekhez. Jane, Jazmin és Ty már itthon volt.
- Sziasztok!- köszöntem.
- Szia Hayley!- köszönt Jazmine.
- Hol voltál?- kérdezte Jane.
- Hope-al beszéltem.- válaszoltam.
- Értem. Mikor is lesz a szülinapja?- kérdezte Jane.
- Június 6.-án.- válaszoltam.
- Akkor már egy hónap sincs és meg ismerjük a húgodat.- örvendezett April. Örömében még ugrándozott is.
- Szia Hayley!- köszönt Ty és kezet nyújtott.
- Mutasd csak a tenyeredet!- fogtam meg a csuklójánál a tenyerét felfelé fordítva megláttam azt a valamit aminek ha benyomjuk a gombját megráz.
- A fenébe!- mondta Ty.
- Semmi baj! Egyszer majd te is felnősz.- mondta Grace megveregetve a vállát.
- Lányok nem kéne menni átöltözni az egyenruhába?- kérdeztem.- Mivel lassan fél hat lesz.
Átlagosan hatkor kezdődik a munkaidőnk szóval mind a 3-an (én, April és Grace) elindultunk felvenni a ruhánkat. Amit nem mondanák nagyon kihívónak. Egy kicsit szakadtos farmer amihez bármilyen cipőt felvehetsz, de ajánlott sport cipőt mivel a nagy rohanásban nem a legjobb választás a magassarkú. Ezenkívűl van egy megadott felső aminek mi választjuk meg a színét. 3 fajta van fehér lila és fekete. Gracnek fekete van, Aprilnek lila nekem pedig fehér.
Ja és a hajunkat pedig kibontva kell hordani...
Nem mondom, hogy a legjobb állás a világon de legalább keresek valamit a háznak...........
Miután felöltöztünk, odalent találkoztunk és a dzsekinket magunkra véve el is indultunk. Az én autómmal szoktunk menni és én is vezetek, mivel hármunk közül én vagyok a legidősebb. Az odavezető út alatt Aprilnek be sem állt a szája. Most úgy komolyan ezt a lányt soha nem lehet lelőni????
Leparkoltam, majd bementünk a személyzetnek fenntartott helyiségbe. Ott mindenki letette a dzsekijét és a táskáját a szekrényébe. Aztán a főnökünk engem beosztott a pult mögé kiszolgálónak Grace-el. Aprilt pedig betette pincérnek. A munkaidő végére egyre jobban részegedtek az emberek. És rámozdultak a pincérekre. Grace 2 pasit vágott pofon mert megsimította a kezét és pedig egyet hátralöktem mivel be akart mászni a pult mögé. Hajnali 4-kor végeztünk, majd nekünk kellett bezárni és takarítani is így csak 5-kor tudtunk hazaindulni. Amikor hazaértünk már olyan szinten áradt voltam, hogy nem érdekelt mennyire vagyok piaszagú és piszkos bedőltem az ágyba ruhástól és elaludtam......................
Reggel hullaként keltem. Felöltöztem majd indultam reggelizni. Nem sokat ettem inkább csináltam a tízóraimat. Miután ezzel végeztem már indultam is. Tudtam, hogy anyu itthon van így ő viszi Dor-t oviba. Út közben zenét hallgattam a fülhallgatómon. Viszonylag hamar beértem. Az aulán áthaladva mentem a lépcsőhöz. Aztán fel a szekrényemhez végül a terembe. Bevágódtam a padomba és (még mindig zenét hallgatva) bámultam ki az ablakon. Egyszer csak megrezzent a telefonom így megnéztem. SMS-em jött Hope-tól miszerint beteg lett és írjam neki a leckét. A leckével nem is volt nagy baj de azzal, hogy itt hagyott a sok nyomorék között?!?!?!?! Alig volt időm eltenni a telefonomat, mert a matektanár már meg is jelent. Egész órán gyököt vontunk. És akkor voltam azon a ponton,hogy miért gondolták túl a matekot a sok matematikus.....
************************************************
Az 5. órát is túlélve, mentem a szekrényemhez, hogy kicseréljem a táskámat tesifelszerelésre. Miután ezzel végeztem siettem le a lépcsőn, hogy menjek az öltözőbe. De hát nem meg kellett állnom az aulában. Na jó nem kellett, de kíváncsi voltam, hogy miért áll egy csomó kilencedikes tizedikes egy csoportba. Nem kellett sokat várnom mert, hamar meghallottam Niall jellegzetesen hangos hangját. Vagyis ez azt jelentette, hogy tegnap komolyan gondolták, hogy bejönnek. Mivel nm akartam, hogy észre vegyenek ezért inkább gyors elmentem a tornafolyosóra. És közbe ezt mondogattam.
- Kérlek ne szúrjatok ki! Kérlek ne szúrjatok ki!- ezzel be is mentem a lányöltözőbe. Gyors átöltözés után hallgathattam az, hogy az osztálytársaim az 1D-ről beszélgetnek.
Tesi órán sajnos az a téveszmém miszerint a fiúk nem láttak meg megdőlt mivel beültek megnézni az órát. Amikor az öltözőből kilépve megláttam őket akkor ez volt a gondolatom: WTF???
- Szia Debbie!- köszöntek és hozzá hülyén vigyorogva integettek. Én meg ott égtem miattuk.
- Sziasztok!- köszöntem vissza. Majd mit sem törődve velük mentem a tornasorba. A bemelegítés előtt futottunk pár kört a teremben, majd bemelegítettünk. Persze Niallék ezt látva hülyésgedtek.
- Horan és társai ne szórakozzanak!- rendezte le őket a tanárnő.
- Igenis tanárnő!- mondta Niall. Majd mikor a tanár elfordult szalutált is. Mondjuk kaptam néhány szúrós pillantást amiatt mert én ismerem őket. Tesin röplabdáztunk. (Dupla tesink volt.) 3 csapatot alkottunk. Kiesős volt. Meg próbálom elmagyarázni. Hívjuk a csapatokat A) B) és C) csapatnak. Az én csapatom a C)
Elsőnek játszik az A) és a B) csapat egymással. Megnyeri a B). Játszik az A) és a C) csapat. Megnyeri a C). Aztán játszik az A) és a C) csapat. Megnyeri a C). No és itt jön a csavar. A C) csapat játszik a fiúk ellen. Igen Niallék ellen. És ezt úgy látszik a tanár előre megbeszélte velük. Mivel mikor ezt mondta a tanár győztes mosollyal álltak fel a padról. Én voltam az első aki nyitott...... Eléggé nehezen de végül mi nyertünk. Fáradtan mentem ki az öltözőbe. Eléggé le voltam izzadva. A hajtincseim a homlokomhoz ragadtak. Úgyhogy csináltam egy kis mosdást és csak azután öltöztem át. De még így is én voltam a legelső. Mikor kiléptem az ajtón már öt vártak rám.
- Gratulálok!- nyújtott kezet Liam.
- Én is neked!- mondtam, majd látva a többiek duzzogós arcát módosítottam.- Nektek.
- Milyen órátok lesz?- kérdezte Louis.
- Fizika.- mondtam majd megindultam. Még nem sejtettem, hogy mindegyik órámra bejönnek. A tanárok szívesen látták Niallt. És a többieket is szívesen megismerték. Az órákon legtöbbször a hátsó padokban foglaltak helyet. De szünetekben mindig az egyik mellettem a másik kettő a mögöttem lévő padon és a maradék pedig az én padomon ült. Halálra röhögtettek a hülyeségeikkel. Hála nekik túl éltem az órákat. Aztán haza is kísértek.
- Amúgy Debbie, igazad volt!- mondta Harry.
- Még szép! De miben is?- kérdeztem. A beképzeltséget csak megjátszottam.
- Milyen beképzelt valaki!- jegyezte meg Zayn.
- Abban volt igazad, hogy tényleg oltár van Niall tablóképénél.- mondta Louis.
- Azt hittétek hazudok?- kérdeztem vissza.
- Nem. Csak, hogy túlzol.- vallotta be Liam.
- Jó tudni, hogy ennyire megbíztok bennem.- tetettem sértődöttséget.
- Jajj nem már Debbie! Ne légy ilyen.- mondta Louis. Niall mögöttünk ment de hallottam ahogy vihog. Túl jól ismer.
- Várjatok, Niall miért vihog?- kérdezte meg Zayn.
- Mert beveszitek Debbie hülyeségét.- mondta Niall. A fiúk kérdőn néztek felváltva rám majd rá.
- Ezt csak megjátssza. Soha nem volt sértődékeny.- magyarázta el Niall.
- Ez így igaz.- mondtam. A délután megint nálam töltötték. De most este hétkor már hazamentek. Mondjuk nekem ebből annyi hasznom származott, hogy meg tudtam csinálni a leckémet.
Ezután még römiztem apával és anyával, meg játszottam Dorral. De aztán már nagyon fáradt voltam, így vacsi után megfürödtem, majd pizsibe öltözve aludtam el. De mivel ez jobban ment zenére ezért úgy aludtam el, hogy a fülesem a fülembe volt dugva.....................
