Niall szemszöge: Már egy jó ideje, hogy tovább koncertezünk. Eléggé hiányzik Debbie, azzal a hülye fejével de sajnos nincs mit tenni, hogyha az ember egyszer híres. Már mind visszarázódtunk a munkába és nap, mint nap koncertezünk. Most éppen a turnénk amerikai részénél tartunk. Nagyon aranyosak a rajongóink. Mondjuk azt nem mindig díjazom amikor hajnalok hajnalán az ablakunk alatt sikítoznak és emiatt nem bírunk aludni. A mai estén is így alakult. A vicces az, hogy másnap este pedig megyünk koncertezni. Ja igen New Yorkban vagyunk és nem volt annyi eszünk, hogy a legmagasabb emeleten lévő szobákat vegyük ki. Mert legalább ott, a 23. emeleten nem hallanánk a sikítozást. De hát csak mi lehetünk ilyen nem normálisak. Mivel aludni úgyse fogok ezért bekapcsoltam a laptopomat. Debbie fenn volt chaten ezért rá írtam.
Niall üzenete: Szia! :) Debbie üzenete: Szia te nem normális! :D Mi újság? Niall üzenete: Semmi különös nincs. Épp New Yorkban vagyunk. :) Debbie üzenete: És nem bírsz aludni mi? Csak nem tán olyan alacsony emeletre vettetek ki szobát ahol halljátok a rajongókat? Niall üzenete: Te ezt honnan tudod? o.O Debbie üzenete: Megérzés... Niall üzenete: Aha értem... vagyis nem igazán de mindegy. És veled mi újság? :P Debbie üzenete: Beteg vagyok... :/ És nem bírok aludni. Niall üzenete: Akkor nem Harry okozta? xD Debbie üzenete: Fogd be! Lehet, hogy ez csak a te utó hatásod volt :P Niall üzenete: Héééééééé! Ez csúnya volt. Debbie üzenete: Te kezdted. De figyu nekem most lépnem kell! Apa rám parancsolt, hogy kikapcsolja a Wifit. Majd beszélünk! Csá! Niall üzenete: Oké. Szia.
És azzal a zöld kör eltűnt a neve elől. Még egy ideig bámultam a beszélgetésünket, majd olyan fáradt lettem, hogy inkább lefeküdtem....
*Másnap:*
Arra keltem, hogy Harry rázogat. - Niall, tesó kelj már fel! - Mi van?- kérdeztem kómásan. - 11 óra van és még próbálni kéne.- mondta Louis. Amikor megbizonyosodtak arról, hogy ébren vagyok ki mentek. Felöltöztem majd kiballagtam a konyhába. Ettem egy szendvicset. Mikor végeztem, pont beléptek a fiúk. - Indulhatunk?- kérdezte Liam. Bólintottam. Lementünk a hallba ahol találkoztunk a testőrökkel. A segítségükkel eljutottunk a kocsihoz. Az ablakon át néztem az a kavalkádot ami kialakult nekünk hála... Amikor odaértünk a stadionhoz szintén kellettek a testőrök. Fogalmam sincs honnan tudják a rajongók, hogy mikor hova megyünk. Ehhez tehetségük van. Amikor beértünk a biztonságos épületbe fellélegeztem. - Fiúk! Irány a színpadra próbálni!- mutatott Paul. És megkezdődött a próba. Nem tudom hogy hány számot sikerült normálisan el próbálni. Szerintem nem sokat mivel hülyéskedtünk. - Harry ne bandzsítva énekelj! Louis, Zayn és Niall ne táncoljatok ilyen hülyeségeket! És kérlek Liam ne énekelj úgy mint aki héliumot szívott!- könyörgött Paul. Ezzel nagyon jó ötletet kaptunk. Elrohantunk és találtunk egy héliumos lufi fújót. És tényleg szívtunk. - Szia Paul!- köszöntem amikor visszamentünk. - Fiúk!- nézett megrökönyödve.- Ugye nem? - Deee bizony.- mondtuk egyszerre. Elővettem a telefonom és videózni kezdtem. Mindenféle ökörséget csináltunk. ********************* - Na ez az a videó amit nem szabad megmutatni senkinek se!- mondtam miután megnéztük. Már elmúlt a hatása a héliumnak és normális volt a hangunk. - Fiúk koncert!- jött be az egyik testőr. Megcsináltuk a koncert előtti rituálét és neki kezdtünk.....
Olyan fura érzéseim vannak a napokban. Legszívesebben ki se jöttem volna a szobámból. Csak kajálni jöttem ki. Ja meg persze akkor amikor szombaton eljöttek Niallék elbúcsúzni. Ez az egy dolog viccesen sikerült. Már ha visszagondol az ember és nem pedig átéli. Na hát az történt, hogy szombaton még fel sem keltem az ágyból amikor eljöttek. Megjegyzem délután fél 1-kor még pizsamában olvastam az egyik kedvenc könyvemet. Pont amikor a legizgalmasabb résznél tartottam anya felkiáltott, hogy engem keresnek. Szitkozódva tettem le a könyvemet, majd kászálódtam ki az ágyamból. A hajam igazából szörnyen festhetett és a pizsamám sem volt éppen frissen vasalt, de nem igazán érdekelt. Lecammogtam a lépcsőn szenvedve. - Szia Debbie!- köszönt Harry. Én csak biccentettem a fejemmel, és mentem inni. Miután ittam visszamentem hozzájuk. - Sziasztok! Miért kerestek?- kérdeztem. - Elköszönni jöttünk. Vége a szabadságnak.- mondta Niall. - Hát akkor jók legyetek!- mosolyogtam. - Szia Debbie! Jó legyél majd.!- mondta Niall majd öklöztünk. Tudom az lenne a szokás, hogy megöleljük meg ilyenek de nekem ez nem szokásom. Mindenkitől elköszöntünk. Már csak Harry maradt amikor hirtelen feltartottam az ujjamat. Erős hányingerem volt és kicsit meg is tántorodtam. - Jól vagy?- kérdezte Harry. Válaszként kirohantam a fürdőszobába és hánytam.... Amikor visszaértem természetesen kaptam érte. - Ha ennyire nem tudsz elviselni inkább szólj!- mosolygott Harry. - Nagyon vicces!- forgattam a szemem. Tőle is elköszöntem. Majd már el is mentek. - Kicsim! Szerintem nem kéne menned hétfőn suliba.- nézett aggódóan anya. - Lehet.- értettem egyet. - Menj bújj vissza az ágyadba, viszek fel ebédet.- küldött fel. Úgy tettem ahogy mondta. Az ágyamba újra olvasni kezdtem. Dor nem volt itthon mivel egyik barátnőjénél alszik és már reggel "elrabolták". Irtó fáradt voltam és jó volt csak az ágyban lenni egész nap. Hope felhívott, hogy mi újság, de mondtam neki hogy nem megyek holnap suliba. Azt mondta megérti. Még viccesen azt is megjegyezte, hogy most helyet cseréltünk. Mivel nem akartam lemeríteni a telefonján a pénzt ezért hamar elköszöntünk. A rosszullétem nem akart alább hagyni. Egyre gyakrabban hánytam, így nem volt meglepő, hogy a vasárnapot is itthon töltöttem. Mivel most is ágyban kellett maradnom ezért unatkoztam. Egyszer csak zizegett a telefonom. Kiderült, hogy a fiúk küldtek egy Jobbulást! selfie-t.
Írtam egy gyors köszit amikor kopogtak - Igen?- kérdeztem meg. - Debbie, bejöhetek?- jött az ajtó mögül Dor hangja. - Hát persze!- mondtam. A húgom félénken lépett be. - Rosszul nézel ki.- szólt halkan. - Ne is mond tegnap egész nap hánytam. És képzeld diétáznom kell.- panaszoltam. - Fújj!- grimaszolt. Ezután beugrott mellém az ágyba. Egész nap a szobámba maradt és néztünk filmet, viccelődtünk, zenét hallgattunk és együtt énekeltünk. Végül nálam aludt el. Anya úgy este 10-kor felébresztette, hogy menjen a saját szobájába. Majd én is elaludtam.
Debora szemszöge: Niallék keddi látogatásától hangos volt a suli egész szerdán....... Csütörtök reggel tök jó kedvvel keltem fel. A nap ébresztett mivel a redőny résein a szemembe sütött, így sikerült negyed órával hamarabb kelni a szokott időtől. Kiválasztottam a ruhámat, majd miután komótosan felöltöztem lementem a konyhába reggelit csinálni.
Ma senki nincs itthon mivel apa estig dolgozik. Anya pedig elutazott Dor-ral. Mivel az óvoda rendezett egy kirándulást. Mondjuk a mai nap úgysem töltenék sokat itthon mivel csütörtökönként mindig mamámhoz megyek a suliból. Csináltam magamnak kaját. Majd a reggelimmel együtt leültem a tévé elé. A reggeli az csak egy kakaó volt, mivel első órám tesi és nem akarok hányni. A tévében nem sok érdekeset találtam így inkább megálltam valami hírcsatornán. De mivel itt sem volt semmi érdek feszítő ezért kikapcsoltam amint megittam a kakaóm. Ezután inkább felmentem a szobámba. Ahol rájöttem arra a tényre miszerint nem pakoltam be. - Szuper.- mondtam magamnak. Gyors belerakosgattam a könyveket és füzeteket a táskámba, majd a tesicuccomat összeszedve lementem a nappaliba. A kajámat elrakva hagytam el a házat. Nem igazán érdekelt, hogy hány óra van. Az időt csak akkor tudtam meg amikor a portás csodálkozó szemmel nézett rám. - Debbie?- kérdezett meg a portás.- Tényleg te vagy az? - Igen miért hány óra?- kérdeztem vissza. - Hát még csak 7 óra múlt 10 perccel.- mondta. Igen én notórius késő hírében állok a portások között. De hát ez van. Vállat vonva tovább mentem. A suliboxomba bepakoltam a táskámat és egyebeket. A tesi cuccomat megfogva mentem be a lányöltözőbe. Még csak kevesen voltak bent. - Sziasztok!- köszöntem, majd elmentem a megszokott helyemre és átöltöztem. Az órán erősítés volt. Ezek után sorra következtek az órák. Most hál' istennek csak 7 órám volt. Az utolsó matek volt. Ezt az órát szokás szerint végig untam és inkább a könyvembe firkáltam....... Niall szemszöge: Debbienek az utolsó órája matek óra, ezt még kedden lestem ki az órarendjéből. Meg akartuk őt lepni, hogy hazavisszük. Tegnap nem találkoztunk mivel nekünk egész nap elfoglaltságunk volt. Sajnos csak ezen a héten vagyunk annyira szabadok így próbálom kihasználni, hogy egy kis időt vele tölthetek.... Ahol álltunk ott pont be lehetett látni a matekterembe, szóval láthattuk az egész órás unatkozását és firkálgatását. - Te Niall! Mindig ennyire érdekelte a matek?- bökött meg Louis. - Ahan!- válaszoltam. Sose jártunk egy osztályba, de mindig megosztottuk egymással a véleményünket egy-egy óráról. Régebben... A telefonomat elővéve megkerestem egy képet:
A háta mögött azért van ilyen szöveg mivel az anime mániás osztálytársai tele firkálták. A képet néztem egy ideje, amikor észrevettem, hogy a többiek körül vesznek. - Jézusom! Ez mikori kép róla?- kérdezte Liam. - Régi.- mondtam. - Ezért még szívni fogom a vérét.- mosolygott ravaszul Louis. - Na ne már!- szóltam.- Ha megtudja, hogy ez a kép megvan nekem elsőnek is kitörölteti velem, aztán másodjára pedig megöl. - Na jó akkor nem.- mondta Harry. - Észrevett minket.- mondta Zayn. Felnéztünk és tényleg ránk bámult hitetlen tekintettel. Majd el is kapta a fejét..... Deborah szemszöge: El sem hiszem, hogy ezek a hülyék eljöttek... Ezen gondolkodtam amikor meghallottam a csengőt. Gyorsan felpattantam. Villámsebességgel eltettem a könyveimet, majd a szekrényemnél kivettem a többit és indultam haza. Kimentem a főbejáraton majd parkoló mellett elhaladva köszöntem a srácoknak. - Sziasztok!- köszöntem, majd mentem is tovább. - Héé Deb! Várj már meg minket!- kiáltott Niall. - Miért?- vetettem oda félvállról. - Talán mert miattad jöttünk ide?- kérdezte Harry. Vállat vontam majd mentem is tovább. Az ismerős utcán bekanyarodva, hallottam, ahogy a fiúk indítják az autó motorját. - Ne legyél már ilyen Debbie!- mondta Louis. - Te inkább az utat figyeldm majd mi beszélünk.- mondta Zayn. - Debbie elviszünk téged. - mondta Harry. Én csak mosolyogva sétáltam és hallgattam a kérlelésüket. És néztem ahogy a gyaloglásomhoz igazítják az autó sebességét. Még jó, hogy nem forgalmas utcába mentünk, hanem egy ritkán járt részen. - Ha, egyáltalán beleegyeznék abba, hogy hazavisztek. Hol ülnék? Mivel ez az autó csak 5 személyes.- tettem fel a szerintem tök logikus kérdést. - Majd valamelyikünk ölébe ülsz.- mondta Liam. - Meg ahogy azt elképzelitek. Apa csak egy kicsit ordibálná le a fejem egy ilyen esetnél.- mondtam. A vicc az, hogy ezt az egészet az utcán menve kiabálva beszéltük meg. Nem néztek minket hülyének.... Áááá dehogy. Aztán a fiúk megelégelték és inkább elmentek. - Majd találkozunk!- mondta Louis. Én ezzel a kijelentéssel mit sem törődtem és mentem tovább. Egy kis névtelen utcán bekanyarodva elmentem a lakótelepre ahol a nagyi lakik. Csütörtökönként mindig ide szoktam jönni. Ez most sem volt másként. Szépen felbattyogtam a negyedik - egyben legfelső - emeletre. - Szia Nagyi!- köszöntem. - Szervusz Debora!- köszönt az éppen palacsintát sütő nagyszülőm. - Papa hol van?- kérdeztem. - Dolgozik.- válaszolt. - Értem. Akkor én megyek is tanulni.- mondtam, majd a csukámat levéve bementem a tanuló vackomba. Pár perc múlva csörgött a telefonom. - Hol vagy?- szólt bele köszönés nélkül Liam. - Miért hol lennék?- kérdeztem vissza. - Hát itt biztos nem vagy.- mondta. - Hol az az itt? - Nálatok. - Ilyenkor nem is szoktam otthon lenni.- mondtam. - Miért? - Figyelj üzenem Niallnek, hogy csütörtök van.- azzal letettem. Niallnek tudni kéne, hogy hol vagyok. De mindegy úgy is rájön..... Liam szemszöge: Debbie lerakta én meg odafordultam Niallhez. - Na hol van?- kérdezte meg. - Nem tudom.- mondtam.- De annyit üzent, hogy ma csütörtök van. - Mi???- kérdezett vissza. Én csak értetlenül néztem rá. 1 percig gondolkodott. Aztán kiült az arcára a ,,megvan" arc. - Basszus! Csütörtökönként mindig a mamájánál van.- csapta fejbe magát. - Akkor indulás.- ült be a kocsiba Louis. És elindultunk... Debora szemszöge: Tanuláshoz bekapcsoltam a tévét amikor csöngettek. Én nyitottam ki az ajtót. Amikor ezt megtettem, előttem állt az 5 jómadár. - Sziasztok!- köszöntem. - Ugye tudod, hogy nem volt fer amit az előbb csináltál?- nézett rám szúrós szemmel Louis. - Mit is csináltam?- kérdeztem vissza. - Én csak a csütörtöki nap szerint eljöttem a nagymamámhoz. Egy szavatok nem lehet. - De akkor is.- mondta Niall. Én csak megvontam a vállam majd mikor meghallottam egy ismerős dallamot befutottam. Az ágyra ülve felhangosítottam a tévét. A dal nem volt más mint a Linkin Parktól a Breaking The Habit. - Te, hogy szereted még mindig a rockot.- ült le mellém Niall. - Ez van.- mondtam. Miután vége lett találjátok ki, hogy milyen dal jött!..............Hát persze, hogy 1D. - Na én megyek tanulni!- pattantam föl az eddigi helyemről és átfutottam a másik szobába. - Debbie ez a szám már nem tetszik?- kérdezte Zayn. - Nem!- válaszoltam. - Most miért nem? - Mert nem.- majd én ezzel le is zártam a beszélgetést. Zavartalanul tanulhattam, mert a fiúk addig tévéztek. Miután megtanultam át mentem a másik szobába, hogy lássam mit néznek ilyen csöndben. Amint megláttam, hogy mi az rögtön ki is indultam a konyhába. Természetesen a foci bűvölte meg így őket. Amíg ők azt nézték segítettem a nagyinak sütit sütni. Ezzel elvoltunk.... Amikor az első adag már megsült, akkor jött ki Harry és Zayn megnézni mi folyik a konyhába. - Vége a meccsnek fiúk?- kérdezte őket a nagyi. - Igen.- mondta Zayn. - Ebből lehet enni?- kérdezte Harry rámutatva a csokis kekszekkel teli tálra. - Aha.- mondta. - De vigyázz mert forró!- de ezt már túl későn mondtam mert a száját legyezgette.
******************** A sütiből mindegyik fiú evett. Így mikor hazafele sétáltam gondolom megviccelem őket egy kicsit. - Hoppá!- torpantam meg. - Mi az?- néztek hátra. És láttam, hogy kicsit megijedtek. - Hány óra?- kérdeztem meg. - Fél 6. Miért?- mondta Liam. - Akkor már csak egy óra....- mondtam. - Egy óra és mi?- kérdezte Harry. - Egy óra és hatni fog a sütiben lévő méreg.- majd tovább mentem. - Ajj Debora, a frászt hoztad ránk!- mondta Louis. - Van ez így!- mondtam. A maradék időbe amíg hazafele mentünk olyanokat mondogattak, hogy ,, Már érzem is ahogy gyengülök." meg ,,Debbie ezért még megfizetsz. Meglásd feljövök én a sírból!" Összességébe jól telt ez a nap is. A fiúk nem maradtak nálunk, mentek rögtön... Én fürdés és vacsi után még megnéztem egy filmet majd aludtam is...................
Hayley szemszöge: Reggel az ablakon besütő napra keltem. Reggel? Na jó inkább délben. A bárban hajnali 4-ig melózunk Grace-el és April-lel, szóval nem csoda, ha nem akkor kelünk amikor a többiek. Ma is így volt. Az ágyamból kikelve rögtön a szekrényemhez mentem. Nem bajlódtam sokat a ruhaválasztással. Általában többet szoktam. Most egy zöld farmert, egy pólót és egy pulóvert vettem fel csak. A hajamat pedig egy amerika zászlós kendővel felkötöttem.
Miután ezzel végeztem beágyaztam és indultam le a konyhába ahonnan már lehetett érezni az isteni sült csirke illatát. Megjegyzem a házunk a földszinttel együtt 3 emeletes és én a 3.-emeleten lakom. Hamar leértem. A kaját Zack készítette. (Istenien süt és főz kocka létére.) És láttam, hogy April körülötte lebzsel és idegesíti. - Na mikor lesz már kész?- kérdezte April. - Ha esetleg nem tartanál fel akkor hamarabb kész lenne.- mondta kissé ingerülten Zack. - Jó.... delet!- köszöntem. Jó reggelt akartam volna csak aztán rájöttem, hogy nem reggel van így ez lett belőle. - Szia Hayley!- köszönt az ikerpár egyszerre. - Zack, April mikor kelt fel?- kérdeztem meg. - Már jó 2 órája. Csodálkozom, hogy még ilyenkor is olyan mint egy duracel nyuszi.- mondta fel sem nézve a fűszerezésből. De aztán rám nézett egy amolyan *foglaldmárle* nézéssel. - April nincs kedved eljönni sétálni?- kérdeztem. - De miért is ne.- mondta. Ahogy mentünk kifelé a konyhából láttam ahogy Zack egy "köszit" tátog. Elindultunk az erdőbe. Csak úgy bolyongtunk az ismerős fák között. Egyszer csak találkoztunk Mike-al és Logan-nel. Gondolom terepszemlét tartottak mivel mindketten vérfarkasként voltak. Amint odaértek hozzánk visszaváltoztak. - Sziasztok! Hova-hova?- kérdezte Mike. - April idegesítette Zack-et és, hogy nyugodtan tudja csinálni a kaját ezért elhívtam Aprilt sétálni.- mondtam el egy szuszra. De elég nehéz volt mivel Logan miatt csöppet idegeskedtem. Nem akartam hülyeségeket összebeszélni. Már elég régóta tetszik nekem. Vgayis pontosítok fülig bele vagyok esve. Amikor meglátom rögtön liftezni kezd a gyomrom, és ha kettesben vagyunk teljesen elpirulok. Amikor először láttam Logant teljesen máshogy nézett ki. Nem rossz értelemben. Csak amikor elsőnek találkoztunk vele átázott volt és lucskos a sártól. Persze megtudtuk, hogy miért. 1 évig vadon élő volt és csak farkasként élt. Ezért is élesebbek kicsit az ösztönei mint nekünk..... - És nem tudjátok, hogy milyen kaját csinál Zack?- kérdezte Logan. Ezzel engem kizökkentett a gondolataimból. - Sült csirkét krumplipürével és ubisalival.- válaszolt April. - Remélem hamar kész lesz mert farkas éhes vagyok.- mondta Mike. - Mivel már April nincs az útjába ezért gondolom hamar kész lesz.- mondtam. - Oké. Mi megyünk vissza jöttök ti is?- kérdezte Logan. - Persze, mehetünk.- vágta rá April. Így velük mentünk vissza. Elég sokat beszélgettünk....... Mikor hazaértünk már tálalva volt. Út közben Grace is előkerült. Mind leültünk a nagy körasztal köré és megkezdődött a " vadászat". Mindenkié azt ette amit megkaparintott. Nálunk farkastörvények uralkodnak. (Béna vicc tudom.) Ezt nem kell olyan komolyan venni mert átlagosan rendesen van sütve kaja szóval senki nem hal éhen. ;););) Miután mindenki megkajált Grace és April vállalta, hogy mosogatnak. Zack, Logan meg Mike pedig indult dolgozni. Én felrohantam a szobámba mert hívtak telón. - Háló!- vettem a fülemhez. - Szia Hayley! Hope vagyok!- szólt bele a húgom. - Szia Hope! Mizujs? Am te nem suliba kéne legyél?- halmoztam el kérdésekkel. - De, csak beteg lettem. És semmi különös nincs. Zavarlak?- kérdezte. - Dehogy zavarsz.- vágtam rá kapásból. - Akkor jó.- mondta. Nagyon jól elbeszélgettem Hope-al. Mesélt Debbie-ről, a suliról, anyuékról. Azt is elmondta, hogy tiszta 5-ös lett a bizije. Még rajzból is. - Te nem is az én húgom vagy.- mondtam neki. Mivel én híresen rossz vagyok rajzból. És még ilyenekről beszélgettünk. Ajánlottunk egymásnak zenét, filmet, sorozatot, oldalt. Összességében jót beszélgettünk. Vagy 1 órán keresztül. Még jó hogy Viberen hívott mer ha nem akkor anya tuti, hogy leszedi a fejem mert neki kell ezt fizetnie.............................. Nehezen, de elköszöntünk egymástól mivel nekem mennem kellett. A telefonomat az ágyra dobtam majd lementem a többiekhez. Jane, Jazmin és Ty már itthon volt. - Sziasztok!- köszöntem. - Szia Hayley!- köszönt Jazmine. - Hol voltál?- kérdezte Jane. - Hope-al beszéltem.- válaszoltam. - Értem. Mikor is lesz a szülinapja?- kérdezte Jane. - Június 6.-án.- válaszoltam. - Akkor már egy hónap sincs és meg ismerjük a húgodat.- örvendezett April. Örömében még ugrándozott is. - Szia Hayley!- köszönt Ty és kezet nyújtott. - Mutasd csak a tenyeredet!- fogtam meg a csuklójánál a tenyerét felfelé fordítva megláttam azt a valamit aminek ha benyomjuk a gombját megráz. - A fenébe!- mondta Ty. - Semmi baj! Egyszer majd te is felnősz.- mondta Grace megveregetve a vállát. - Lányok nem kéne menni átöltözni az egyenruhába?- kérdeztem.- Mivel lassan fél hat lesz. Átlagosan hatkor kezdődik a munkaidőnk szóval mind a 3-an (én, April és Grace) elindultunk felvenni a ruhánkat. Amit nem mondanák nagyon kihívónak. Egy kicsit szakadtos farmer amihez bármilyen cipőt felvehetsz, de ajánlott sport cipőt mivel a nagy rohanásban nem a legjobb választás a magassarkú. Ezenkívűl van egy megadott felső aminek mi választjuk meg a színét. 3 fajta van fehér lila és fekete. Gracnek fekete van, Aprilnek lila nekem pedig fehér.
Ja és a hajunkat pedig kibontva kell hordani... Nem mondom, hogy a legjobb állás a világon de legalább keresek valamit a háznak........... Miután felöltöztünk, odalent találkoztunk és a dzsekinket magunkra véve el is indultunk. Az én autómmal szoktunk menni és én is vezetek, mivel hármunk közül én vagyok a legidősebb. Az odavezető út alatt Aprilnek be sem állt a szája. Most úgy komolyan ezt a lányt soha nem lehet lelőni???? Leparkoltam, majd bementünk a személyzetnek fenntartott helyiségbe. Ott mindenki letette a dzsekijét és a táskáját a szekrényébe. Aztán a főnökünk engem beosztott a pult mögé kiszolgálónak Grace-el. Aprilt pedig betette pincérnek. A munkaidő végére egyre jobban részegedtek az emberek. És rámozdultak a pincérekre. Grace 2 pasit vágott pofon mert megsimította a kezét és pedig egyet hátralöktem mivel be akart mászni a pult mögé. Hajnali 4-kor végeztünk, majd nekünk kellett bezárni és takarítani is így csak 5-kor tudtunk hazaindulni. Amikor hazaértünk már olyan szinten áradt voltam, hogy nem érdekelt mennyire vagyok piaszagú és piszkos bedőltem az ágyba ruhástól és elaludtam......................
Reggel hullaként keltem. Felöltöztem majd indultam reggelizni. Nem sokat ettem inkább csináltam a tízóraimat. Miután ezzel végeztem már indultam is. Tudtam, hogy anyu itthon van így ő viszi Dor-t oviba. Út közben zenét hallgattam a fülhallgatómon. Viszonylag hamar beértem. Az aulán áthaladva mentem a lépcsőhöz. Aztán fel a szekrényemhez végül a terembe. Bevágódtam a padomba és (még mindig zenét hallgatva) bámultam ki az ablakon. Egyszer csak megrezzent a telefonom így megnéztem. SMS-em jött Hope-tól miszerint beteg lett és írjam neki a leckét. A leckével nem is volt nagy baj de azzal, hogy itt hagyott a sok nyomorék között?!?!?!?! Alig volt időm eltenni a telefonomat, mert a matektanár már meg is jelent. Egész órán gyököt vontunk. És akkor voltam azon a ponton,hogy miért gondolták túl a matekot a sok matematikus.....
************************************************
Az 5. órát is túlélve, mentem a szekrényemhez, hogy kicseréljem a táskámat tesifelszerelésre. Miután ezzel végeztem siettem le a lépcsőn, hogy menjek az öltözőbe. De hát nem meg kellett állnom az aulában. Na jó nem kellett, de kíváncsi voltam, hogy miért áll egy csomó kilencedikes tizedikes egy csoportba. Nem kellett sokat várnom mert, hamar meghallottam Niall jellegzetesen hangos hangját. Vagyis ez azt jelentette, hogy tegnap komolyan gondolták, hogy bejönnek. Mivel nm akartam, hogy észre vegyenek ezért inkább gyors elmentem a tornafolyosóra. És közbe ezt mondogattam. - Kérlek ne szúrjatok ki! Kérlek ne szúrjatok ki!- ezzel be is mentem a lányöltözőbe. Gyors átöltözés után hallgathattam az, hogy az osztálytársaim az 1D-ről beszélgetnek. Tesi órán sajnos az a téveszmém miszerint a fiúk nem láttak meg megdőlt mivel beültek megnézni az órát. Amikor az öltözőből kilépve megláttam őket akkor ez volt a gondolatom: WTF??? - Szia Debbie!- köszöntek és hozzá hülyén vigyorogva integettek. Én meg ott égtem miattuk. - Sziasztok!- köszöntem vissza. Majd mit sem törődve velük mentem a tornasorba. A bemelegítés előtt futottunk pár kört a teremben, majd bemelegítettünk. Persze Niallék ezt látva hülyésgedtek. - Horan és társai ne szórakozzanak!- rendezte le őket a tanárnő. - Igenis tanárnő!- mondta Niall. Majd mikor a tanár elfordult szalutált is. Mondjuk kaptam néhány szúrós pillantást amiatt mert én ismerem őket. Tesin röplabdáztunk. (Dupla tesink volt.) 3 csapatot alkottunk. Kiesős volt. Meg próbálom elmagyarázni. Hívjuk a csapatokat A) B) és C) csapatnak. Az én csapatom a C) Elsőnek játszik az A) és a B) csapat egymással. Megnyeri a B). Játszik az A) és a C) csapat. Megnyeri a C). Aztán játszik az A) és a C) csapat. Megnyeri a C). No és itt jön a csavar. A C) csapat játszik a fiúk ellen. Igen Niallék ellen. És ezt úgy látszik a tanár előre megbeszélte velük. Mivel mikor ezt mondta a tanár győztes mosollyal álltak fel a padról. Én voltam az első aki nyitott...... Eléggé nehezen de végül mi nyertünk. Fáradtan mentem ki az öltözőbe. Eléggé le voltam izzadva. A hajtincseim a homlokomhoz ragadtak. Úgyhogy csináltam egy kis mosdást és csak azután öltöztem át. De még így is én voltam a legelső. Mikor kiléptem az ajtón már öt vártak rám. - Gratulálok!- nyújtott kezet Liam. - Én is neked!- mondtam, majd látva a többiek duzzogós arcát módosítottam.- Nektek. - Milyen órátok lesz?- kérdezte Louis. - Fizika.- mondtam majd megindultam. Még nem sejtettem, hogy mindegyik órámra bejönnek. A tanárok szívesen látták Niallt. És a többieket is szívesen megismerték. Az órákon legtöbbször a hátsó padokban foglaltak helyet. De szünetekben mindig az egyik mellettem a másik kettő a mögöttem lévő padon és a maradék pedig az én padomon ült. Halálra röhögtettek a hülyeségeikkel. Hála nekik túl éltem az órákat. Aztán haza is kísértek. - Amúgy Debbie, igazad volt!- mondta Harry. - Még szép! De miben is?- kérdeztem. A beképzeltséget csak megjátszottam. - Milyen beképzelt valaki!- jegyezte meg Zayn. - Abban volt igazad, hogy tényleg oltár van Niall tablóképénél.- mondta Louis. - Azt hittétek hazudok?- kérdeztem vissza. - Nem. Csak, hogy túlzol.- vallotta be Liam. - Jó tudni, hogy ennyire megbíztok bennem.- tetettem sértődöttséget. - Jajj nem már Debbie! Ne légy ilyen.- mondta Louis. Niall mögöttünk ment de hallottam ahogy vihog. Túl jól ismer. - Várjatok, Niall miért vihog?- kérdezte meg Zayn. - Mert beveszitek Debbie hülyeségét.- mondta Niall. A fiúk kérdőn néztek felváltva rám majd rá. - Ezt csak megjátssza. Soha nem volt sértődékeny.- magyarázta el Niall. - Ez így igaz.- mondtam. A délután megint nálam töltötték. De most este hétkor már hazamentek. Mondjuk nekem ebből annyi hasznom származott, hogy meg tudtam csinálni a leckémet. Ezután még römiztem apával és anyával, meg játszottam Dorral. De aztán már nagyon fáradt voltam, így vacsi után megfürödtem, majd pizsibe öltözve aludtam el. De mivel ez jobban ment zenére ezért úgy aludtam el, hogy a fülesem a fülembe volt dugva.....................
Reggel 6-kor a telefonom ébresztett. "Annyira imádom" az iskolát. Szokás szerint felkeltem beágyaztam és felöltöztem. Ez ilyen beidegződés nálam.... Amúgy ezt vettem fel:
Nagyon szeretem a Ramones-t...... Miután ez megtörtént a fekete Converse táskámat felkapva lementem a konyhába. Már anya és apa is elment otthonról. Halkan bekapcsoltam a tévét, majd felmentem a húgom szobájába. Még édesen aludt, ezért sajnáltam felébreszteni. - Dor! Ébresztő, hasadra süt a nap!- simítottam ki egy tincset az arcából. - Még öt percet!- fordult meg. - Én viszlek ma oviba!- mondtam. Nagyon ritka, hogy én viszem ezért szereti ezt kihasználni. - Tessék?- ült fel rögtön. És már nyoma sem volt a fáradtságnak. - Igen jól hallottad...- mondtam neki. Több se kellett neki rögtön fel kelt az ágyból és kezdett volna öltözni. De előtte kiküldött. Én addig lementem és elkezdtem csinálni neki a reggelit. Aztán csináltam a saját ebédemet és reggelimet. Mikor az ebédem készítettem leért Dor is. - Szia! Éhes vagyok.- jelentette ki. - Tessék!- adtam neki oda a reggelijét. Ami a kedvenc gabonapelyhe volt. Miután elkészültem a saját kajámmal ránéztem a húgomra. Egy egyszerű narancssárga pulóver volt, rajta és farmer.
A reggelinkkel együtt leültünk a tévé elé és úgy néztünk különböző sorozatokat. Meg vagyunk állapodva, hogy egyszer olyat nézünk amit ő akar aztán meg olyat amit én akarok. Most rajta volt a sor. Spongyabobot néztünk. Na ez az a műsor ami teljesen leszívta az agyamat. Mikor vége lett már indulhattunk is. Szóval, gyors felvettük a cipőnket és dzsekinket és indultunk. Amíg én vacakoltam a kulccsal addig Dor nézelődött. - Indulhatunk?- kérdezte. - Igen.- nyújtottam a kezem. Dor megfogta a kezemet majd indultunk. Elmentünk az ovihoz. Elköszöntünk egymástól , majd indultam suliba. Az óvoda teljesen az ellenkező irányba van mint a sulim így szednem kellett a lábam, ha be akartam érni negyed nyolcra. (Fél nyolckor kezdődik a tanítás.) Szerencsére 08:20-ra be is estem a kapun. A szekrényemnél hamar letettem a felesleges cuccomat, majd indultam a terembe. A padomnál már ott várt a barátnőm Hope. Persze fülében a fülhallgatóval és olvasott. - Szia!- húztam ki a fél fülhallgatót a füléből. - Szia! Mizu?- kérdeztem. - Tegnap Niall jött értem.- mondtam. - Tényleg itthon vannak?- kérdezte. Ő az egyetlen aki mindent tud rólam Niall-en kívül. Bár igaz még soha nem találkozott velük.... - Aha, most szabadságon vannak. Mit hallgatsz?- tértem át másik témára. - Green Day- Basket Case.- mondta majd odaadta a fél fülhallgatóját. - Ó A Szám.- mondtam. - Igen A Szám.- mondta. Azért mondjuk A Számnak mivel ez az a szám amit akkor hallgatunk, amikor az egyikünket valamilyen bánat éri. Már kívülről, tudjuk a dalszövegét. Hála istennek a tanár csak a dal végezte után lépett be. Kivettem Hope fülesét a fülemből, majd kezdődött az óra........ ************************* Az iskola dögunalom volt. Csak az vigasztalt, hogy Hope ott volt. Most együtt mentünk haza. Hope hazakísért aztán miután kibeszéltük magunkat a kapunk előtt hazaindult. Mikor bementem már otthon volt az egész család. Megebédeltem, majd felindultam. A szobámba nekiálltam tanulni. Miközben nagyban oldom meg az egyenleteket el kezd csörögni a telóm. Ránézek és Louis nevét mutatja a kijelző. - Igen?- veszem fel a telefonom. - Szia Debbie! Mi újság?- kérdezte meg. - Semmi épp tanulok.- mondtam. - Tényleg és mit?- kérdezte Louis. - Matekot.- mondtam. De mivel már régebb óta ismerem őket átláttam a szitán.- Hol vagytok? - Mi???? Itthon.- mondta. - Értem. Pedig olyan minthogyha egy házba lennénk. Sőt mintha csak egy ajtó választana el tőletek.- mondtam. Már hallottam az ajtóm mögötti röhögést. A telefont letettem. - NYITVA VAN HÜLYE GYEREKEK!!!!!!!!!!!!!-üvöltöttem, mire mind az öten beestek. - Honnan jöttél rá?- kérdezte Harry. Megvontam a vállam, majd tovább oldottam az egyenleteket. Egyszer csak leült mellém Liam. - Mit tanultok?- kérdezte belelesve a füzetembe. - Egyenletek.- válaszoltam. - Én azt sosem értettem.- mondta miközben fintorgott. - Én szeretem. Ez az egyetlen matek témakör amit szeretek.- mondtam. A matek volt az utolsó amit meg kellett tanulnom. Bepakoltam a táskámba. Az ágyamra vissza ülve néztem a fiúkat ahogy (megint) körülnéznek a szobámba. - Szép a kilátás?- kérdeztem. - Hát.... Mi ez a kupleráj?- kérdezte Zayn. - Most miért? Én gondolom nem lehetek rendetlen.... Amúgy ha nem tetszik ne nézd.- mondtam.- És miért jöttetek el szerény hajlékomba? - Unatkoztunk.- mondta Liam. - És veled viccesebb.- mondta Louis. - Szóval ha jól értelmezem amíg ti itthon vagytok szabadságon, addig engem minden egyes nap meg fogtok látogatni?- kérdeztem. - Hát........ ja.- mondta Niall. - "Jaj de jó lesz nekem".- forgattam a szemem. - Most azt ne mond, hogy nem örülsz, hogy 5 szupersztárral lóghatsz!-szólt Harry. - Ti azok vagytok?- kérdeztem miközben csodálkozó arcot vágtam.- Pedig azt hittem cirkuszi majmok. - Ez fájt...- szipogott Louis. - Hüpp-hüpp-hüpp barba trükk.- mondtam.- Mit szeretnétek csinálni? - Beszélgetni?- kérdezett vissza Louis. - Miért most mit csinálsz?- kérdeztem vissza. - Jogos.- mondta. Mind leültünk az ágyamra. - És Debbie, hogy állsz a fiúkkal?- kérdezte Liam. A kérdéstől kicsit hátrahőköltem. De aztán visszagondoltam az eddigi összes találkozásomra velük. És rájöttem, hogy eddig mindig megkérdezte az egyikük. - Mikor adódik olyan alkalom amikor nem fogjátok megkérdezni?- tettem fel a költői kérdést. - Inkább válaszolj!- mondta Harry és úgy láttam, hogy az összes fiú izgatottan figyel engem. - Mint mindig most is ugyan az a válaszom. Nem nem járok senkivel!!!!- jelentettem ki. - És olyan sincs aki tetszik?- folytatta a kérdezősködést Zayn. - Nem nincs, mint mondtam az összes fiú az osztályomban egy eszement állat.- mondta ki nyersen a teljesen igaz tényt. - Amúgy van új az osztályban?- kérdezte Niall. - Nem nincs senki. Nem igazán volt vérfrissítés amióta elmentél.- néztem szőke barátomra. - Tényleg meg kéne látogatni a tanárokat.- dőlt hátra Niall. Ennek következtében lezakózott az ágyról amin elkezdtünk röhögni a többiekkel. Niall felkelt és velünk együtt röhögött. Amikor abbahagytuk újra megszólalt: - Komolyan gondoltam. - Még csak az kéne!- mondtam. - Mégis miért?- kérdezte. - Azért, mert a suliban minden lány úgy lép be az ajtón, hogy: ,,Jézusom ide járt Niall Horan!"- imitáltam. A fiúk ezen felröhögtek. - Tényleg?- kérdezte Liam. - Igen. És képzeljétek el hogy Niall tablóképénél, már kész oltár van.- mondtam tovább. - Akkor ezt muszáj holnap megnéznünk.- határozta el magát Louis. Egészen este nyolcig maradtak. Majd ugyebár haza kellett menniük.Mivel én unatkoztam ezért elkezdtem tv-zni. Nagyon hamar meguntam így felmentem a szobámba olvasni miközben meghallgattam egy Ramones albumot. Megvacsoráztam. Kábé 10-kor aludtam el. Persze előtte megfürödtem és piszibe öltöztem.
Vasárnap reggel és az ember arra kel, hogy 5 barom, akit a barátainak nevez körbeállja az ágyát és üvöltözik különböző nyelven, hogy ,,Jó reggelt!". Igen ez volt az ébredés, ugye milyen felemelő? De azért se hagytam magam. Mind az ötüket megütöttem a párnámmal. - Mit kerestek itt?- kérdeztem. - Csak eljöttünk. A te kedvedért felkeltünk 10 előtt.- mondta Zayn. Gyors az éjjeli szekrényemen lévő ébresztőórára pillantottam ami 08:00-at mutatott. - Milyen megtisztelő!- húztam a fejemre a takarót. Persze nem hagyták annyiban lehúzták rólam a takarót és elkezdtek csikizni. Mondjuk megszívták mivel nem vagyok csiklandós. És csak azon röhögtem ahogy próbálkoznak. - Nem vagyok csikis.- ráztam meg a fejem.- De ki is engedett be titeket a szobámba?- a fiúk nem mertek rám nézni. Ebből levágtam, hogy a drága hugicám volt. - Debora Balck!- üvöltöttem. Úgy gondoltam, hogy most nevet cserélünk gyakran szoktunk, de ezt a fiúk nem tudják. - Igen Dorothy?- állt meg az ajtómban kuncogva Dor. - Miért engedted be őket a szobámba?- mutattam az 5 delikvensre. - Én nem tehetek róla! Megfenyegettek!- mondta miközben a fiúkra mutatott. - És mégis mivel? - Azzal, hogy elviszik a babáimat.- tetetett sírást. - Jaj gyere ide Debbie!- hívtam magamhoz. Bemászott mellém és elkezdtünk nevetni a fiúk értetlen feje miatt. - Most akkor ki kicsoda?- kérdezte Louis. - Én vagyok Debora Black.- mondta Dor. - Én pedig Dorothy Black.- mondtam.- De most mindenki haladjon kifelé. Te is Debora.- mutattam az ajtó felé mivel fel akartam öltözni. Mindenki kiment. Felkeltem az ágyamból és a fiókomból kivettem a kulcsomat az ajtóhoz. Bezártam és betömtem a kulcs lyukat és elhúztam a függönyt. Mivel ezeknél az eszetleneknél semmi se lehetetlen. Muszáj biztosra menni..... A szekrényemből kivettem egy szakadtos farmert, egy pólót és az egyik kedvenc pulóverem amit a legutóbbi születésnapomon kaptam anyuéktól.
Gyors felöltöztem, beágyaztam majd visszacsináltam mindent (visszahúztam a függönyt, kivettem a kulcslyuk tömését és kinyitottam az ajtót). Miután kiléptem a szobámból hangokat hallottam lentről. Furcsának találtam mert olyan élesen hallottam mintha valaki beszélne nekem. Lementem a konyhába senki. Csak a kertben találtam meg a fiúkat. Egy hatalmas........................valamiben. Mivel nagyon-nagy kertünk van azért elfért de akkor is ilyet nem mindig látunk.
- Nem jössz Debbie?- kérdezte Louis. - De megyek!- mondta Dor. Igen ez nálunk egész napos procedúra ilyenkor. Louis még mindig nem tudta feldolgozni. - És te Dorothy?- kérdezte Liam. - Rendben.- indultam. A napot egész jól elszórakoztuk.Mondjuk a nap végére sem tudtam meg, hogy mi a a valami, de mindegy. Amúgy tudtam, hogy az egész csak egy álca. Hülyén hangzik ez most így tudom, de elmagyarázom. Tegnap ugyebár hallani akartak énekelni. Elfelejtették ezért ma eljöttek, hogy megkérjenek. És az állításom be is igazolódott este amikor már mind bent ültünk és kakaót iszogattunk. - Dorothy, neked milyen a hangod?- kérdezte meg Harry. Én ránéztem a húgomra és kacsintottam. Vette az adást és válaszolt. - Hát nem tudom, csak az oviban éneklünk.- mondta Dor. A fiúk meg megint körbenéztek egy *Mivan???* pillantással. Igen amikor egyikünk rákacsint a másikra akkor ér véget a szerepjáték.... Niall kapcsolt a leghamarabb. - Debbie!- szólított. - Igen?- fordultam felé. Így a fiúk levágták, hogy minden visszaállt. - Na akkor Debbie...- kezdte Louis.- Hogy tudsz énekelni. - Úgy mint minden ember.- mondtam szépen mosolyogva. Szeretem húzni az agyukat. - Úgy értem hogy énekelsz? Jól, rosszul?- kérdezgette Liam. - Úgy éneklek, hogy kinyitom a számat. Olyan mint a beszéd, csak van hozzá dallam és ritmus is.- folytattam. Louisék meg csak fogták a fejüket. Niall meg visszafojtva röhögött. Ő már jó párszor átélte. Még jó ideig szívtam a vérüket... - Basszus Debbie. Mégis miért nem tudsz normális lenni?- csattant fel Zayn. A húgom már annyira nevetett a kis produkciómon, hogy az ölembe dőlve fogta a hasát. - Tudod próbáltam már normális lenni, de meguntam.- mosolyogtam szépen. A fiúk meg elkezdtek kínjukba röhögni. - Debora!- kiáltott anyu. - Igen anya?- kiáltottam vissza. - Mit kértek vacsira?- kérdezte. Körbenéztem és mindenkinek ugyanazt a szót olvastam le a szájáról. - Pizzát!!!!- kiáltottam. - Na most már tényleg Debbie...- nézett rám kiskutya szemekkel Harry. - Nem fogok énekelni! - De miért nem?- kérdezték egyszerre a srácok. - Mert nem.- mondtam. - Niall csinálj már valamit!- néztek a kis szőkére. - Mégis mit? Én tudjátok hány évig szenvedtem neki?- kérdezte. - Na mennyi?- kérdezte Liam. - 5-6.- nézett az ég felé gondolkodva. - A fenéket!- kiáltottam.- Te már oviban is hallottál engem énekelni.- dobtam hozzá a kanapén lévő párnát. - De azóta változott a hangod.- mondta. A fiúk egész vacsora idő alatt könyörögtek, hogy énekeljek. De nem engedtem mert makacs vagyok. A vacsora végén már Dor majdnem elaludt. - Lefektetnéd?- kérdezte anya. - Persze.- álltam fel az asztaltól, majd miután felvettem a kezembe elindultam a szobája felé. Miután lefektettem és betakartam megszólalt. - Debbie!- szólt félálomban. - Igen?- fordultam. - Nekem énekelsz altatót?- kérdezte. Tudtam, hogy egyrészt azért is kéri, hogy a fiúknak ne kelljen könyörögniük, másrészt mivel nagyon szereti ha éneklen neki. Ezért elkezdtem a kedvenc ír dalocskáját énekelni neki. Még anyutól tanultam aki a mamától és így tovább... Dorothy erre nagyon gyorsan elaludt. Mikor a dal végén betakartam észrevettem, hogy a fiúk az ajtóban állva néznek. - Háhá!- mondta Louis.- mikor kiértem a szobából de még nem csuktam be az ajtót. - De vadbarom!- csapta a karjára, persze suttogtam. - Mi az?- kérdezte vissza. - Te agyas most aludt el.- mutattam az ajtóra. Ezután levonultunk a nappaliba. - Sikerült! Énekeltél!- pacsiztak össze Louisék. - És?- kezdtem. - És nem akartál.- mondta Liam. - Ez egyszeri alkalom volt osszátok be.- vigyorogtam.- De amúgy fél kilenc van és... - És?- kérdezte Niall. - És nekem holnap iskola. Ráadásul semmit sem tanultam a hétvégén.- mondtam. - Ja neked még suli van...- húzták a szájukat. - A kis kiskorú.- ütögette meg a fejem Louis. - Az a kiskorú aki legyőz téged futásban és mindenfajta sportban.- vágtam rá. - Fociban is?- kérdezte gonosz vigyorral az arcán. Én csak ráöltöttem a nyelvem. Sajna tudja, hogy utálom a focit. - Basszus!- kiáltott fel Harry. - Mi az?- néztünk rá kérdőn. - Srácok, holnap hajnal hatra ott kell lennünk egy dedikáláson.- tájékoztatta a többieket Harry. Én ennek örültem mivel így nem fognak zavarni tanulás közben. - Télleg.- mondta Louis. - Na akkor megmenekültél tőlünk.- mondta. - Akkor mi mennénk is.- ölelt meg Niall.-Szia!- miután mindegyikük megölelt és elköszönt elmentek. - Még találkozunk a héten, nehogy azt hidd, hogy megmenekültél tőlünk.- mondta Louis. - Ó én nem hiszem.....- csóváltam a fejem.- Én tudom.- csuktam be mögöttük az ajtót..... Ezután felmentem és elkezdtem a tanulást. Tanulás közben kaptam egy SMS-t Nialltől. Megnéztem és egy csodás videót küldött.
Visszahívtam. - Hahahaha- köszöntem bele. - Mi van megkaptad?- kérdezte. - Szerinted? Na mindegy szia!- tette le a telefont. Majd folytattam a tanulást. Este fél 11-re végeztem. Aztán megfürödtem, átöltöztem pizsibe és elaludtam.............
